A film elején kapunk két suliba járó srácot (Darren és Steve), akik legjobb titkos barátok. Egy nap az utcán állva a végzet kocsijából kiröppen egy szórólap, melyen az áll, „Rémségek cirkusza”. Úgy érzik el kell menniük, hát kiszöknek aznap éjszaka, titokzatos sikátorban található ez a bizonyos Rémségek cirkusza, ahová a bejutás sem megy könnyedén. De aztán fergeteges látványban van részük. Nem is lenne ezzel baj, csak Darren, aki eddig kerülte a bajt és mintagyerek volt, de most a pókok iránti vonzalma bajba sodorja. Ugyanis úgy dönt ellopja a vámpír (Larten) nem mindennapi pókját. Akkor kezdődik a galiba mikor a suliba bejut a pók és megcsípi Steve-et, aki kómába esik. Ekkor Darrenben bűntudat ébred és elmegy a Lartenhez, hogy tegyen valamit, akinek ugyan birtokában van az ellenszer, de semmi nincs ingyen, így hát félig vámpírrá kell válnia. Majd úgy dönt beáll a Rémségek cirkuszába ahol nem sokkal később kezdetét veszi a harc a vámpírok és halálos ellenfelei között. Küzd az életben maradásért és hogy ne veszítse el maradék éberségét…

A történetről ennyit, maga a film kellemes csalódás volt számomra, ugyanis első blikkre nem tűnt jónak, viszont a film teljes ideje alatt foglalkoztatja az embert. Van benne titokzatosság és mindig van történés, a cirkusz különös lakóin olykor ámul-bámul az ember, van köztük: farkasember, majomlány, kígyófiú, szakállas nő, gigantikus kiáltó.

A film alapját a hazánkban is rendkívül sikeres könyvsorozat egyik része szolgálja, amit most végre a vásznon is láthatunk, Paul Weitz-nek köszönhetően, aki olyan filmeket jegyez, mint az Amerikai Pite és Az arany iránytű. A zenei aláfestés is rendben volt, valamint jól meg voltak válogatva a nem hétköznapi karakterek és senki nem okozott csalódást a színészi játékával sem. Nagyon úgy tűnik, hogy egy bevezető résszel van dolgunk, amit siker esetén folytatnának a készítők. Erről majd vasárnap este írok pár sort, ha napvilágra kerültek a bevételi adatok. Reméljük hozza a készítők által elvárt szintet és készül belőle folytatás.

Részemről 6/10-es szintet üti meg, valamint biztos, hogy a jövőben valamikor még szívesen ülök majd le elé újra.