Egy elit harcosokból álló csapat, élükön egy zsoldossal (Adrien Brody) különös bevetésre indul. Nem ismerik egymást, és nem tudják, hogyan kerültek egy idegen bolygóra, méghozzá szabad prédaként. Egy orvos kivételével az alakulat tagjai mind hidegvérű gyilkosok: van köztük kommandós, bérgyilkos, elítélt, Yakuza-tag. Ők a legjobban kiképzett, legveszélyesebb ’ragadozók’ a Földön, akikre most a Ragadozók egy rendkívül kegyetlen új faja vadászik. Céljuk, hogy végleg kiirtsák a bolygójukra tévedt idegeneket. Felkészülési idő nincs. Kezdődik a hajtóvadászat.

Az utóbbi pár hétben mindenki, mindenhol erről beszélt, így elég sok infót szabadítottak ránk. „Fear is Reborn”, ha nem is teljesen, de legalább csalódást nem okoz. Antal Nimród ezúttal ismét remek munkát végzett, mert a rendezés az rendben volt, bár ne feledjük, hogy Robert Rodriguez producerként ott figyelt mellette. Az akciójelenetek ütősek lettek, viszont, amikor nem harcoltak, akkor olyan esetlennek tűnt az egész, és megmondom őszintén, olyankor unatkoztam. Szerencsére ez a rész nem sok percben nyilvánul meg, így nem kell megijedni, mert nem vágja haza az egészet.

Hihetetlenül tetszett az rész, amikor vázlatosan megemlítik benne a ’87-es eredetit, de erről nem is mondok többet, viszont tényleg nagyon jót tett neki, hogy nem kezdték teljesen az alapvonaltól, és nem egy rebootot láthattunk. Maga az idegen bolygó légkörének megteremtése szintén nem okozott gondot, és nem vált lerágott csonttá, hogy újra a dzsungelben tolták a harcot. Szintén pozitív dolog a predátorok kidolgozása, és részletessége, valamint hogy nem vitték túlzásba a hő-kép mutogatását, és nem a digitális témára fektették a hangsúlyt. Jó ötletnek találtam, hogy nem csak a címszereplőkkel harcoltak, hanem voltak „kutyáik”, de még ide sorolnám a rengeteg úgymond izgalmas csapdát is (többek között).

Teljesen korrekt szereplőgárdát toboroztak össze, mindenki elfoglalta a maga kis szerepét, és senki nem lógott ki a sorból. Adrien Brody próbált vezető dzsungelharcost játszani, és részben sikerült is volna neki, csak akkor vált hiteltelenné számomra, mikor megszólalt magyar hangján. Egyébként mikor akcióba lendült azzal nem volt baj. Danny Trejo ugye kedvenc, nem is ragozom tovább, de sajnos kevés szerepe volt, mint ahogyan Laurence Fishburne-nek is, akit egy átkozottul jó karakterrel ruháztak fel. Előadják nekünk a régóta a predátorok bolygóján élő veterán, mindent tudó, és kicsit őrült harcost, amire végig csak bólogattam, hogy erről van szó, de a kilépőjét kissé ötletszegény módon oldották meg. Alice Braga nem okozott csalódást és a Legenda vagyok (I Am Legend) után egy kicsit több akciózást szántak neki, amivel igazán elbírt, és őt még jobban el tudtam volna képzelni a csapat vezetőjének. Csak villámszerűen, de meg kell említenem az orosz Oleg Taktarovot, aki csempészett bele némi poént az akcentusának köszönhetően.

A félelmet és a bizonytalanságot szintén hihetőre gyúrták, és jól átjön a néző felé. Alapjában véve nem egy olyan film, amit utálnék, de nekem valamiért egy kicsit nehézkesnek tűnt, mikor nem akcióztak, és pár apróbb hiba miatt csak egy 7/10-et ütött meg nálam, de pár év múlva még jó lesz újranézni DVD-n. Külön említést érdemel a főcím kiírása, ami abszolút retrós lett.