Becca (Nicole Kidman) és Howie Corbett (Aaron Eckhart) boldog házaspár, akiknek a tökéletes világ örökre megváltozik, mikor fiukat, Dannyt elüti egy autó. Becca megpróbálja újraértelmezni az életét valamint a család és a barátság jelentését. Fájdalmas, megrendítő és gyakran furcsa élmények során Becca végül egy zűrös képregényíróval való kapcsolatban talál megnyugvásra, pedig Jason ölte meg Dannyt. Ez a kapcsolat segít a nőnek feldolgozni fia elvesztését, míg Howie egy régi ismerősnél keres vigasztalást. Corbették meglepő és veszélyes döntéseket hoznak, melyekre örökre megváltoztathatják az életüket.

Érdekes történet, fantasztikus színészek, de valahol mégis kevés az összhatás. Azt a részét nagyon eltalálták a készítők, hogy nem dörgölik rögtön az orrunk alá a fő tragédiát, csak finoman utalnak rá, és ez a része jól működött, viszont egy kicsit jobb forgatókönyv nem ártott volna egy jobb rendezővel együtt. Nem azt mondom, hogy John Cameron Mitchell rosszul dirigált, csak egyszerűen meglátszott, hogy nem sok filmet rendezett, és lehet, harmadiknak nem egy szívbemarkoló drámát kellett volna választania.

Nagy-nagy szerencséje az egésznek, hogy legalább a casting feljavítja kicsit az összképet, mert hát valljuk be, ha nem lenne itt Nicole Kidman és Aaron Eckhart, akkor nagyon kevés értékes momentum maradna. Nicole Kidmanről már tudjuk, hogy megy neki a drámázás, és egy Oscar-díjas színésznőről beszélünk, akit idén, ha jelölnek is, piszkosul meg fog gyűlni a baja Natalie Portmannel. Ezen felül tökéletesen játszotta az útját nem találó édesanyát, aki érzelmi válságban szenved és őszinte alakítást láthattunk tőle, mint ahogyan a férjét játszó Aaron Eckhart is felvillantotta effajta tudását, viszont nála igazából egy-két jelenetben kimerült a nagy színészkedés. A Jasont megformáló Miles Teller volt még számomra kellemes csalódás, mert meglepően jól hozta karakterét.

Lassú folyású, ízig-vérig dráma, és lehet nem korrekt hasonlítás, de például a Benjamin Button különös életét nézve két és fél órában nem unatkoztam, itt pedig csak kilencven perces játékidővel gazdálkodtak, és mégis gyakran előfordult, hogy nem tudtam magam hová tenni. Igazából a történet és a két, talán három főszereplőn kívül semmi extrát nem nyújtott, és alig több egy közepes filmnél, így 6/10-nél meg is áll a mérce.