Egy gondokkal teli házastársi kapcsolatban élő pár rájön, hogy nem lehet gyerekük, úgy érzik, ezennel vége a házasságuknak, de még egy végső megoldást kipróbálnak, csak hogy, ehhez több ember szükséges. Ismerősi körön belül eljutnak egyik barátjuk gyerekének a szülinapi zsúrjába, ahol a zsúr másodlagos, ugyanis ahhoz, hogy el tudjanak utazni a trópusi turista paradicsomba, négy pár szükséges, így hát meginvitálják barátaikat, akik némi hezitálás után bele is egyeznek, hogy már a jövő héten elutazzanak.

Megérkeznek az egzotikus hangulattal megáldott szigetre, melynek egyik részlegén hatalmas szingli party-k, másikon bajokkal küszködő házaspárok próbálnak kimászni gondjaikból. Részt is vesznek az előírt napi programokban, párkapcsolat-javító pszichológus, jóga, stb., csak, hogy épp azt nem csinálhatják, amit szeretnének, kikapcsolódni, bulizni és felönteni a garatra. Tanúi lehetünk hatalmas poénoknak, égéseknek, láthatunk gyönyörű lányokat bikiniben evickélni a mesés kékvizű óceánban.

A főszereplők kiválasztása jól sikerült véleményem szerint. Nem volt senkinél olyan érzésem, hogy ő nem illik ide, bár meglepődtem, mikor feltűnt Jean Reno, mint csoportvezető terapeuta, de nagyon bírtam, és jól alakította karakterét. Csodaszép maga a sziget, ahová utaznak, igazi szemlegeltetés, én is szívesen üdülnék ilyen helyen. Most nézem, a film helyszíne többek között, nem más, mint Bora-Bora, így már mindent értek, nem kis varázsa van a helynek.

Kissé hullámvasút-szerű az egész film, van, hogy jobb, amit a poénoknak köszönhet, de volt, hogy az álmosság kerülgetett, volt benne bőven fölösleges rész, amit ha kivágnak egy gördülékenyebb filmet kaphattunk volna. Viszont ami tetszett, hogy újfajta megközelítése volt a párterápiának, de számomra a film közepes élményt tudott nyújtani, nem volt rossz, de még elkelt volna egy kis spiritusz, gondolok én azokra a bizonyos alsó hullámokra, amik semmiképp nem válnak a film előnyére.

Nálam 6/10-et ért el azon a bizonyos skálán.