James Reese (Jonathan Rhys Meyers) az amerikai nagykövet személyi titkárjaként irigylésre méltó luxus életet él Párizsban. James szárnysegédként, másodvonalbeli hírszerző és operatív-tiszt is egyben. Az igazi CIA bevetésekről és izgalmas küldetésekről ábrándozó fiatalember nagy álma teljesül, amikor megbízást kap, hogy kísérő-tolmácsként segítse az Egyesült Államokból érkező Charlie Wax (John Travolta) különleges kiképzést kapott, kommandós-szuperügynök munkáját. A finoman szólva is ön és közveszélyes, ám vérprofi Wax küldetése egy készülő terrortámadás megakadályozása. Az adrenalintól izzó, meglehetősen agresszív és különös humorú, nagydarab gyilkoló-gép valamint egyre kétségbeesettebb kísérője elmerül a párizsi alvilágban. James és Charlie veszélyesebbnél-veszélyesebb kalandokba sodródó párosának sikerül kiderítenie, hogy a készülő merényletig csupán két nap van hátra. Ezután versenyt futva a rohamosan fogyó idővel próbálják megtalálni, valamint semlegesíteni a mindenre elszánt, fanatikus terroristákat, mielőtt nem késő…

Miután a rendező, Pierre Morel szállította nekünk 2008-ban az Elrabolvát (Taken), így az elvárás nem volt kicsi. A sztorihoz itt is, mint az előbb említett filmnél, köze volt Luc Bessonnak, akinek a nevét már jól ismerjük (Taxi, A szállító, Michel Vaillant – Fék nélkül), és ezzel szintén megállta helyét. Ilyen húzónevek után annyit tudok mondani, hogy durvaságban és akcióban nincs hiány, pörög végig, és picit lemaradva be is ér az Elrabolva mögé, de azért közel sem az a színvonal. Menekülnek, autós üldöznek, és Travolta az újdonsült társával bizony elég cool módon aprítja a népet, de hiányzik az a kapocs, a lendület, ami még szuperebbül gyúrná eggyé a zúzós részeket. A bemutatóhoz képest elkélt volna bele még több akció, de így sem a nézhetetlen kategória.

Travoltának nagyon jól állt ez a kőkemény akciófigura szerep, és bírtam, hogy a Vén csontok után ismét megmutatta, hogy nem felejtett el a fegyverekkel bánni, és mégsem áll tőle olyan távol az akció, mert hát valljuk be, a családi vígjáték csak olykor pálya neki. Jonathan Rhys Meyerst szerintem a legtöbb ember a Tudorok sorozatból ismeri, ahol totál más szerepe van, így picit fura lehet most ilyen felhozatalban, de vele se volt gond, a dolgát elvégezte, viszont maradandót nem alkotott. Nem tetszett a kedvesét alakító Kasia Smutniak, vagyis Caroline karaktere, mert kis idő után annyira nyilvánvalóvá vált, hogy mi újság vele, és ez így nekem baromi kevésnek bizonyult.

Ezek fényében, mivel kicsivel többre számítottam, így nem mondom, hogy kidobott másfél óra, de 6/10-nál többet nem tudott, és még egyszer tuti nem szánok rá időt.