A 90-es években járunk Miamiban, ahol egy csapat személyi edző az amerikai álmot hajszolva bűnös üzelmekbe kezd, ám a dolog iszonyatosan rosszul sül el…

Mihez kezd Michael Bay egy kisköltségvetésű krimi-thrillerrel, amelynek az első előzetese kilóra vett meg? Hiába ígértek pörgést, és Bad Boys szellemben ténykedő főszereplőtriót, nem másról van szó, mint három izomagyról, akik ölni tudnának, hogy legyen egy kis sütnivalójuk. A szó legszorosabb értelmében mindhárom főszereplő szétgyúrta az agyát, de ennek ellenére próbálkoznak, kergetik az amerikai álmot 'a győzelemért meg kell szenvedni' jelige égisze alatt habzsolva a bűnözői életet.

Inkább fájdalmas (Pain) filmről távozhattunk, semmint kaszálósról (Gain), amit nagyon sajnálok, hiszen nem ezt sugallta az előzetes, de ezen túllendülve, Baytől sem ezt vártam. Oké, a zúzáshoz ért, de azt hittem, hogy ezen a terepen simán elboldogul, és egy szórakoztató krimit hoz nekünk. Ehelyett mit kapunk? Több mint kétórányi szenvedést, amely idő alatt a főszereplők szerencsétlenkedéseit, próbálkozásait, és végül kisiklását vetítik elénk. Mivel igaz történeten alapul, változtatni nem igazán tudtak, de ez így számomra kevés volt. Vagy sok? Vagy tucat? Mert ezek a jelzők is itt kóvályognak a fejemben.

Humorát tekintve meglehetősen fura stílust képvisel, mondhatni valami teljesen új a jelenlegi piacon. Sokszor a szarkasztikusan elhelyezett poénok adják meg azt a löketet, amit elvileg a pörgős jelenetektől várna az ember. Ezeken jól mulattam, és a '90-es évek közepét is teljesen élethűen adták vissza, értve ezalatt a zseniálisan kinéző floridai helyszíneket. Nem beszélve az akkori idők autóiról, az utcákról és az öltözési stílusról. Az imént felsoroltakat nagyon bírtam, sőt, zabáltam, csak épp a körülötte lévő közeg nem tette lehetővé a szórakozást.

Mark Wahlberg jó, mint mindig, bár itt inkább azon van a hangsúly, hogy felszedett pár kiló izmot a szerep kedvéért, és furcsa volt őt így látni, viszont hihetően is adta vissza az általa játszott csókát. Dwayne Johnson szintén az a színész, aki manapság mindenhol ott van, lassan már kezd elegem lenni belőle is, azonban jelen esetben nyilván nem okoz csalódást, hiszen nem is biztos, hogy van még egy olyan nagy izomkolosszus sztár Hollywoodban, mint ő. Anthony Mackie Johnson és Wahlberg árnyéka, aki önállóan mindenre képtelen, aminek köze van az élethez. Bevallom, bekajáltam tőle a folyamatos szerencsétlenkedést. Tony Shalhoub nagy arc, Ed Harris pedig egy kis komolyságot vitt a történetbe, ami el is fért, hiszen se füle, se farka az egésznek. Rebel Wilson hozta még a formáját, de hát…

Egy szó, mint száz lassan zárom is a soraimat, mert több pozitívumot már nem tudnék leírni, negatívumokból pedig így is felsoroltam eleget. Mint mondtam, részben tetszett, de sokkal-sokkal többet vártam ettől a filmtől, ami végül egy gyenge 6/10-zel távozik az éterbe. Egyet azonban még megjegyeznék így a végére, hogy közel sem átlagos film lett a Pain & Gain, ezért is voltam vele jobbszívű a pontozást illetően.