Jesse, a feltörekvő modell Los Angelesbe költözik, hogy valóra váltsa az álmát. A divatvilág azonban nem várt módon szippantja be, ráadásul egy csoport varázslatos modell között nem várt konfliktusba keveredik. Mindannyian szenvedélyesen vágynak a kifutó sikerére és ezért szemmel láthatóan bármit hajlandók lennének megtenni. Jesse-nek azonban siker mellett meg kell küzdenie a fotósok fantáziajeleneteivel, a lakásába behatoló ismeretlenekkel és a mind furcsábban viselkedő kollégáival is.

A Neon démon egy ijesztően jól sikerült művészfilm lett, Nicolas Winding Refn író-rendező legújabbja, aki az utóbbi években minden egyes alkalommal valami maradandót, valami emlékezeteset tett le az asztalra. Ezúttal Los Angeles divatvilágát mutatja be a sajátos kis szemszögéből, ami első hangzása nem tűnt számomra annyira érdekesnek, viszont a moziteremben ülve minden egyes képkockáját faltam.

A letisztult, minimalista képi világ ezúttal is adott, és mindvégig makulátlan tisztaság jellemzi. Számomra már a film címe is utalt arra, hogy rengeteg lesz a fényekkel való játszadozás, és ezen a fronton is azt kaptam, amire számítottam. Egyes bulizós jelenetek olyan szinten erősre sikerültek, hogy csak pilláztam ki a fejemből, és imádtam ezeket a képsorokat. Monoton zene, villogó fények, és pont annyit láttunk a szereplőkből, amennyit a rendező akart. Mutatott is valami, meg nem is, de mindenképpen élvezhetőre sikerült ez a része is. Zseniális.

A rendező engem kilóra megvett azokkal a jelenetekkel, amikor egy-egy modellfotózás kulisszái mögött járunk, és mivel részben fotósként is működök egy másik életemben, ez számomra külön örömmel járt. És, ha már fotózás, akkor rögtön ide is írom a főként sorozatos szakmában ténykedő Desmond Harrington nevét. Harrington itt egy profi fotóst játszik, aki nem beszél túl sokat, ugyanakkor süt róla, hogy tudja, mit szeretne, és a cselekmény alapján remekül műveli a szakmát is. Egy igazán jó fotós már csak ilyen, főleg Los Angelesben…

Elle Fanning nagyon érdekes a démon szerepében - persze ezt átvitt értelemben írom, ugyanis ez attól bonyolultabb, hogy elkezdjem magyarázgatni. Na meg ugye erre született NWR thriller-drámája, így ez nem is az én tisztségem. Szóval Fanning bizarr szépség, egy újonc, aki most érkezett a nagyvárosba, és számomra tökéletesen eladta ezt a karaktert. Amatőr, nyers, de tényleg van benne valami, amitől több, mint a többiek. Persze ezt az énjét nem mindig láttatja a rendező, de így van, és amikor igazán kicsípik, akkor tényleg ő a divatszakma legszebbje. Parádésan jó választásnak bizonyult.

Jena Malone ugyan más módon, de ő is meglehetősen bizarr, ám annál figyelemfelkeltőbb karaktert alakít, aki mindvégig sok-sok meglepetést tartogat a nézők számára. Csíptem őt, és nagyon jó választás volt erre a szerepre, a haját pedig különösen eltalálták a legtöbb alkalommal. Két karácsonyfadísz, Bella Heathcote és Abbey Lee is befigyeltek, mindketten durván tolták, és a szó legszorosabb értelemben ijesztő arcként jelentek meg. Christina Hendricks vendégszereplése is jól sikerült, és hiába tartottam attól is, hogy Keanu Reevest hogyan helyezik el a történetben, sikerült meglepniük, és pozitívan csalódtam. Karl Glusman elég érdekes így "hirtelen" Gaspar Noe Love-ja után, de nagyon illett ebbe a fesztiválos közegbe.

Mivel felnőttre vágott thrillerről beszélünk, így nem fogok újat elárulni azzal, hogy a rendező ezúttal sem spórolt sem a vérrel, sem pedig a már-már groteszk hatást keltő tényezőkkel. A részletekbe nem igazán mennék bele, de azért említés szintjén imádtam, amikor a macska bekerült a szobába, de azok a jelenetek is egyértelműen mély hatást gyakorolnak a nézőre, amikor Jena Malone a halottakkal játszik, vagy amikor az egyik lány a fotózás során rosszul lesz. Az egyik végső, medencés jelenet pedig mindennek a teteje - vagy az alja, nézőpont kérdése. Lesztek páran, akik elítélitek majd a rendezőt, de számomra ezek plusz hozzáadott értéket képviselnek.

Remek lett volna, ha egy nagyobb fesztiválon cserkészhetem be a Neon démont, de összességében örülök, hogy ilyen kis idővel a Cannes-i premiert követően láthattam. Nem negatívum, de voltak pillanatok, amikor valami hiányzott a katarzishoz, és eme érzés elmaradása okán nem feltétlenül lököm rá a legmagasabb pontszámot, de a 9/10-re stabilan rászolgált.