Értékelés: Ne félj a sötéttől! (Don't Be Afraid of the Dark)
A történet egy Sally nevű fiatal lányról szól, akinek apjához és annak új barátnőjéhez kell költöznie. Sally hangokat kezd hallani a ház különböző zugaiból, és hamarosan rádöbben, hogy a lépcső alatt baljós lények élnek, egyetlen céllal…
Hoppá-hoppá! Milyen meglepetés itt évvége tájékán. Troy Nixey rendezőként debütált ezzel az elképesztően misztikus horror-fantasyval, amely sötét tónusaival abszolút elragadott. Mindösszesen egy rövidfilmje van Nixeynek, és nálam ennyi alapján perpillanat előlépett a kezdő mágusok közé. Basszus, így indulni a pályán nem kis teljesítmény! Ezek után az én figyelmemet már kiérdemelte, bár ahogy elnézem, odakint sem a népnek, sem a hivatalos tollnokoknak nem adta, mondjuk ez konkrétan hidegen hagy, mert szerintem maradandót alkotott, és ennyi. A sikerhez vélhetőleg hozzátartozik, hogy a forgatókönyvben társíróként olyan kisnevű emberke vett részt, mint Guillermo del Toro, aki Matthew Robbinsszal közösen körmölt.
Napjainkban játszódik a történet, de a helyszínnek, vagyis a háznak van egy olyan karmája, ami hihetetlen hangulatot kölcsönöz az egésznek. A horrorfilmek egyik legfontosabb összetevője a hangulat, és ha az nincs meg, akkor minden hiába. Jelen esetben varázslatosan megteremtették, ezzel nem kis feszültséget generálva a nézőben. Legtöbb társa nagy általánosságban simán elhasal, mert amikor lelepleződik az a bizonyos bajokozó, onnantól lejtmenet veszi kezdetét. Nos, itt lejtmenet helyett növekedett a parafaktor, és csak sodortak magukkal az események, közben pedig pusztán borzongtam. Nem azzal voltak elfoglalva, hogy nagy dolgokat rakjanak elénk, hanem a bámulatos környezetet helyezték előtérbe, a rejtély az jó darabig maradt rejtély, és a főszereplő kislány tökéletes összhangban van ezekkel, de vele később foglalkozom. Ezeket koronázták még meg a búskomor zenével, ami még tovább növeli a félelemszintet.
A suttogások eszement jók, olyan Harry Potteres minőségűt képzeljetek el, és még véletlenül sem léptek a gagyizás hatalmas mezejére. Akiket nem nevezünk nevükön, helyenként a frászt hozták rám - a takarós résznél például -, és néha még a megborzongás is összejött. Nem vagyok félős, és itt sem féltem, másképp hozták a tökélyt. Egész pontosan nem tudom, mit műveltek, de nem is érdekel, mert a végeredmény dominál. Vizuális téren is megállja helyét, mondjuk először fújtam a kis bajokozókra, de néhány perccel később rádöbbentem, hogy ez inkább zseniális, semmint unalmas, vagy baromság.
A szereplőgárdával már rögtön az elején kilóra, pedig sem Katie Holmesért, sem Guy Pearce-ért nem vagyok oda, mégis működött rájuk szabott karakterük. Bailee Madison annyira odaadóan alakított, hogy az egyik legnagyobb meglepetést ő okozta, és tizenkét évesen már több mint két tucat filmje van, ami nem kis dolog. Guy Pearce mint színész oké, de apaként megcsúszott néha, viszont végül rendeződtek nézetei, és ezt jól adta vissza. Bailee Madison érdemel még néhány mondatot, mert a törtetősége és az elszántsága nem hétköznapi. Főleg neki köszönhetően annyira bájos az egész film legtöbb jelenete, közben pedig hátborzongató. Fel van adva a lecke rendesen, és nagyvászon híján lazán lejátszotta a képernyőről Guy Pearce-t és Katie Holmes-t is. Ha a bájosság nem lenne elég, a legtöbb esetben felnőttiesen viselkedik, közben még intelligens is, és pont neki nem hisznek a szülők, ahogyan már megszokhattuk az effajta sztorikban. Pedig szerintem minden eddiginél hihetőbben adja elő a történteket, és ez pont így szuper.
Ugyan csak egyszer vagy kétszer, de nagyon csodálatosan elkapott felhős eget mutatnak nekünk. Nem értem magam, de vagy nagyon jó hangulatomban kapott el a film, vagy nem tudom, de ez nálam simán az év horrorja, letaszítva a trónról a harmadik parajelenségek-filmet. Az R-es korhatár besorolás sem csak névleges, tényleg ezek fényében vetítik elénk az események sorát, és rég volt rá példa, hogy így magával ragadjon valami.
Nem mindenkinek ajánlva, közel sem! Jó kérdés, hogy miért spórolták ki a hazai mozikból. Elsőre azt hittem, hogy egy sokszor látott történetet filmesítenek meg, és születik újabb egy fölösleges darab, de itt nem erről van szó. Nálam sima ügy a 9/10. Tuti tipp a filmhez: egy jó házimozi nagyfelbontású tv-vel és sötétszoba. Ja, kajamellőzés ajánlott, főleg az elején - nekem nem jött össze.
Timcsi
Már régóta meg akartam nézni, de most a kritikádon felbuzdulva családostul megnéztük. Igazán a hangulata fogott meg, és észre sem vettem, de feszülten figyeltem a történéseket. Amikor a végén meghal Holmes karaktere, hát ott majdnem sírva fakadtam, annyira nem volt fair, ráadásul tökre szimpatikus karakter volt. Meg a zenék is nagyon jók voltak. Egy 8/10-et simán adok.
függő
Örülök, h nem csak nekem tetszett :) Van még azért néha remény. Családi filmként hogy szuperált? :D
Timcsi
Megfelelt :D Az volt a gond, hogy felirattal kellett nézni a család többi tagja miatt, és az valami eszméletlen szar volt, de szerencsére a szövegnek annyira nem volt jelentősége. Nekem egyébként a Faun labirintusa jutott eszembe, főleg a kertben bóklászós résznél.
függő
Az más tészta. And yap, a Faunt sürgősen pótolni kéne máááár! :O