Öt egykor még jó barát (Adam Sandler, Kevin James, Chris Rock, David Spade, és Rob Schneider), mint mindenki más, megöregszenek, és 30 év után kedvenc kosárlabda-edzőjük temetésén hozza őket újra össze a sors, s ha már így összegyűlt az egykoron még lelkes kis csapat, együtt maradnak egy hétvégére. A helyszín a hajdani edzőjük tóparti üdülője, ahová feleségeik (Salma Hayek, Maria Bello, Maya Rudolph) és gyerekeik társaságában mennek. Egyiküknek sem lesz nehéz visszaszokni a régi életbe: bulizás, egymás ugratása pedig együtt a legmókásabb, a kor pedig nem számít, ha egy kis őrültségről van szó. Megpróbálják bebizonyítani gyerekeinek, hogy szórakozni a nagy öregek módjára is lehet.

Úgy látszik, ahogy telnek az évek a Sandler-filmek minősége úgy csökken (Ki nevet a végén?). Sandler Fred Wolffal közösen írta a szkriptet, mely alapján újra Dennis Dugan (Ne szórakozz Zohannal) rendezővel hozták tető alá ezt a nem túl fényes vígjátékot. Nem így szerettem volna kezdeni az írást, de ez nekem egyszerűen bazi nagy csalódás ilyen impozáns szereplőgárda mellett. Egy csipetnyi drámával indítanak, ami rendben is van, sőt még a temetésen is csak a poénkodás megy, az is rendben van, nevettem is egy csomót. De, hogy az összes jókedvet csak akkor hozza, mikor épp valami eszement király feladatot csinálnak, ez így nekem csak egy közepes szórakozásra volt elég.

A poénokra visszatérve írtam az előbb a pozitív részét, de szerintem az a legnagyobb baja az összes többinek, hogy eltúlozták a dolgokat, és ez tipikusan az az eset, mikor átesnek a ló túloldalára. Ellőttek benne olyan dolgokat, hogy a hajam égnek állt, és nem tudom, egyáltalán hogy gondolták ezt, többször annyira erőltetett volt, hogy átment a ciki kategóriába. Lesznek itt pozitív dolgok is, vegyük például azt, hogy igazán megfogott, amikor az öt barátot néztem, valóban el tudtam hinni, hogy ők gyerekkoruk óta spanok. Amikor egymást szívatták a tréfák is szuperül működtek, és csak nagyon ritkán mentek át az erőltetett kategóriába.

Hadd ne soroljam fel ezt a nagyszerű szereplőgárdát, hiszen minden színész régóta pályán van már, de én tényleg kezdek egyre jobban csalódni Adam Sandlerben, és ezt nem színészileg értem, hanem hogy milyen szerepeket vállal el. Csak csúszik lefelé azon a bizonyos képzeletbeli létrán, pedig régebben mennyit derültem filmjein, és mindegy volt, hogy milyen témát ölelt fel. Salma Hayek még mindig kedvenc, és jól állt neki a feleség karaktere, de leginkább akkor villant fel tehetsége, mikor mérges volt. Egyszerűen imádnivaló. Jelen esetben még Chris Rockot is nagyon bírtam, de Rob Schneider és Kevin James mellett sem lehetett unatkozni.

Alapjában véve nem mondható annyira rossz vígjátéknak, és még csak nem is a poénokkal akadt a gond, hanem egyszerűen túl sokszor átlagos, szinte semmi maradandót nem ad, és ez így nekem nem valami bizalomgerjesztő ilyen stábbal a háttérben. A vége felé az a megmagyarázós „őszinte vagyok, mindent bevallok” rész egyáltalán nem lett volna szükséges, csak rontott az egészen. Nekem ez így egy középszer, főként a stáb, és néhány örömteli perc miatt 5/10 lett.