Tom Popper (Jim Carrey) átlagos üzletember. Nem hiányzik belőle a jó szándék, de nincs ideje használni. Képes szeretni, csak régóta nem próbálta: értekezletek, határidők, bevételi kimutatások, üzleti sikerek és diadalok szédületében él évek óta. A gyerekeivel nem törődik, a beosztottjait megkínozza, és magát sem kíméli. Minek? Fő a siker. Csakhogy egy nap az ügyvédje különös eseményről értesíti: örökölt egy pingvint – akit azután még öt társa követ. És Popper úr élete attól kezdve átalakul. A szelídnek látszó, csámpás és frakkos madárkák felforgatják az életét. Olyan, mintha egy megvadult óvodáscsordát tartana otthon, akik nem hajlandóak szobatisztaságot tanulni, mindig rosszkor hangoskodnak, és főleg a frizsiderben szeretnek játszani. Miközben elegáns lakosztálya jeges vidámparkká, az élete pedig téli túlélőtúrává alakul, Mr. Popper először küzd, azután dühöng… végül élvezni kezdi vendégei társaságát.

Majdnem világpremierként kaptuk Popper kalandjait, amivel úgy voltam, hogy most vagy soha! Kicsit ugyan furcsa döntésnek tartom, hogy a nyár kellős közepén küldtek moziba egy havas-karácsonyi családi filmet, de ez így sikerült. Mark Stephen Waters rendezett, akinek előző munkáitól ez sem tér el igazán, vagyis nagy előrelépés nincs, viszont egy közepes erősségű családi vígjátéknak megtette. Nem mondom, hogy nem, mert többször unatkoztam, amiért a forgatókönyvet lehet okolni, hiszen a közepe felé eléri egy elég tekintélyes hullámvölgy, amiből jó nehezen kecmergett ki, pedig mondhatni jól indítottak. Csodát egyáltalán nem vártam, hiszen a bemutató világosan rávilágított, mire számíthatunk, amit be is váltottak a készítők.

Jim Carrey kedvenc régi arc, lehet őt nem szeretni? Bár az utóbbi években vakvágányra tévedt egyes filmjeivel szegény, de hát ez bárkivel megesik. Az igenember szintjét nem tudta hozni, nem röhögtem annyit, bár a tipikus Jim Carrey arcok/poénok nem maradhattak el, és a szinkronhangja is a megszokott maradt. Néha úgy éreztem, mikor az állatokkal szórakozott, mintha Ace Venturát akarná kihívni a hóra. Ezen felül marha jó színész ugye, és teljesen átadta magát a szerepnek, majd meglátjátok, eljön az a pont. Carla Gugino szintén jó választás volt Carrey mellé, igazán összeillettek, mint ahogyan Carrey asszisztensét alakító Ophelia Lovibond is simán jól hozta a kis kotnyeles segédet.

A legnagyobb negatívum számomra tényleg az a hullámvölgy a szkriptben, amikor őszintén szólva még az órámra is rápillantottam, pedig bő másfél óra igazán nem nagy idő egy vígjátéknak. Ennyit azért tudni kéne kezelni. A lényeg, hogy szép kis családi történet a szeretetről és a család fontosságáról, ami viszont nem rossz oktatómese a mai világ számára. Pontokban kifejezve a 6/10 elfér, de egyáltalán nem vágyok az újranézésre.