Ő a született gentleman. Elegáns, jó modorú, és mindig megőrzi a hidegvérét. Charles Mortdecai (Johnny Depp), a nagyvilági műkereskedő vad orosz banditákkal, az angol titkosszolgálat embereivel, megdöbbentően hosszú lábú feleségével és néhány nemzetközi terroristával a nyomában is mindig az marad, aki volt. Ezúttal azonban a szokásosnál is nagyobb szüksége van különleges képességeire. A tudomására jut, hogy egy lopott festmény hátoldalára jegyezték fel annak idején a titkos kódot, melynek segítségével hozzá lehet jutni a nácik elrabolt kincseihez. Elképesztő kalandokba keveredik - de ő természetesen arcrezzenés nélkül veti bele magát a legnagyobb őrületbe is.

Nincs veszve semmi, Johnny Depp csillaga még nem szállt le, pedig erősen tartottam tőle, és mint írtam, el is bizonytalanodtam a film gyatra nyitását követően. Hiba volt butaságokat feltételezni, hiszen David Koepp (A titkos ablak, Fék nélkül) magához hűen lendületes alkotást adott ki a kezei közül - ezúttal egy akciókkal teli rablós vígjátékot. Nagyjából negyedórára volt szükség, és felvettem a ritmust, aztán elkezdtem élvezni a látottakat, és Depp idióta poénjait, habár azt nyomatékosítom, hogy az itthon nagy népszerűségnek örvendő mémes bajusz nehezen megszokható, de nagy mókagenerátor, ami megannyi nevetést szült.

Alapjában véve sok-sok kalandos elem keveredik a filmben, és emiatt ténylegesen nagyszerű szórakozás, habár nem hibátlan, de a 107 perces játékidővel mondhatni elbírt, és néhány alkalmat leszámítva nem mondhatnám, hogy unalomba fulladt volna bárhol is. Úgy gondolom, ez már nem rossz dolog, főleg azok után, hogy a kutya sem volt rá kíváncsi, és kevesen adtak neki esélyt. Tehát most nem a Depp rajongó beszél belőlem, hanem a filmkedvelő, aki bátran ajánlja nektek a Mortdecai-t, ami a dolgok jó értelmében egy ízig-vérig angolos akció-vígjáték, melyen még nevetni is lehet.

Johnny Depp grimaszait nem tudom megunni, pedig mint feljebb kifejtettem, ezúttal már nekem is sok lett ennek a filmnek a marketingje, azonban a moziban mégsem éreztem azt, hogy 'mit vicceskedik nekem itt ez a csóka?'. Az a helyzet, hogy Depp ért ahhoz, hogyan váljon eggyé egy karakterrel, főleg egy olyasvalakivel, akinek nincs ki mind a négy kereke. Ezt jelen esetben is csuklóból hozza, és a bajszával való viccelődés is sokszor megnevettetett, nem pedig azt éreztem, hogy holmi lerágott csont poénokkal traktálnak. Nyilván meg kell szokni a bajuszhumort, de aki nem zárkózik el előle, jól fog szórakozni. Na, meg nyilván az is kell hozzá, hogy ne írja le már a film elején Deppet, és ne így üljön be a terembe.

Gwyneth Paltrow tipikus bestiafeleséget alakít, Depp karaktere pedig ugyancsak tipikus papucsférj, úgyhogy a kettejük közti súrlódások is remek forrásai a poénoknak, nem beszélve a bajuszcsókokról, ami megint csak halálos. Paul Bettany hibátlanul illett Mortdecai mellé hű szolgaként, akit mintha csak a középkorból utaztattak volna a jelenünkbe. Mindent megtesz gazdájáért, még az ujját is simán odaadná érte. Ewan McGregor a bájgúnár nyomozó szerepében tetszelgett, aki odáig van a címszereplő nejéért - és igen, neki is köszönhetünk pár meglehetősen mókás pillanatot, amikor kő kövön nem marad. Egyébként hihető tudott maradni, és ez itt a lényeg. Olivia Munn amolyan kebelkirálynőként lett beinvesztálva a filmbe, és ezen a fronton meg is állja a helyét, de színészi játékot inkább az előbb részletezett négyestől várhatunk.

Nagy Ervin nem tartozik a kedvenc Depp szinkronhangjaim közé, szerintem a Karibokban használt Király Attila százszor jobban illik hozzá. Hogy miért emelem ki éppen ezt? Mert konkrétan Deppet Ervin szinkronizálta, Bettanyt pedig Attila, és baromi furcsa volt, amikor Jack Sparrow kapitány 'saját magával' beszélgetett. Hazai fronton ez kicsit buta húzás volt, de félóra után már nem volt annyira szembetűnő. Aludtam rá egyet, a nyolc erős lenne, de a 7/10-et stabilan hozta, és egyúttal elmondható róla az is, hogy egy üdítő, könnyen fogyasztható rablós kalandfilm elég jó humorral.