Értékelés: Mission: Impossible

Mission ImpossibleTom Cruise lángra lobbantja a képernyőt ebben a fergeteges sikerű filmben, amely „a széked szélére kényszerít, mielőtt kirobbantant belőle” (Howard Rosenberg, Los Angeles Times). Cruise alakítja Ethan Hunt titkos ügynököt, akit csőbe húznak, és kémcsapata elpusztításával vádolnak. Hunt elmenekül a kormány bérgyilkosai elől, betör a CIA legszigorúbban őrzött páncéltermébe, egy száguldó expresszvonat tetejéről lóg, égő gyújtózsinórként süvít, hogy egy lépéssel az üldözői előtt maradjon… és egy lépéssel közelebb jusson a sokkoló igazság felfedezéséhez.

Sokadik alkalommal toltam be a DVD lejátszóba a Mission: Impossible-t, ami ugyan nem hibátlan film, mégis nagy klasszikus, és Ethan Hunt pályájának kezdetét mutatja be. 1996 óta eltelt idestova tizenöt év, és még mindig egy ütős akciófilmnek nevezhetjük Brian De Palma akcióegyvelegét. A klasszikussá vált betétdal is ebben csendült fel először, amikor még kezdetleges a technológia, legalábbis a maihoz képest mindenképpen, egyébként igen fejlett, és amikor még az ügynök volt a kulcsfigura.

Egy kicsit néhol ellaposodik, de a színészek, a történet és a folyamatosan adagolt akciójelenetek kimentik az átlagosság gödréből. Itt még igencsak a tipikus régi filmes zenei aláfestés kíséri a legtöbb jelenetet, de valahogy a végre már úgy éreztem, mintha elkaptak volna egy olyan szálat, amivel kikecmereghetnek ebből a közegből. Mondhatnám úgy is, hogy szagot fogtak és rátapintottak a lényegre.

Emlékszek, mikor először láttam, az álarcos résszel sikerült megvezetniük, de nem ez az egyetlen olyan dolog, amiben zseniális. Ott van még a klasszikus kötélről leereszkedős attrakció, vagy a vonatos alagutas helikopteres jelenet, ami egy az egyben lehetetlen küldetés, ahogy a címe is mutatja. De hello, Hollywood, és működik a téma.

Nagyszerű szereplők tették tiszteletüket ebben a küldetésben, és Tom Cruise kiválóan, és nagy beleéléssel alakítja a legfőbb karaktert, Ethan Huntot. Jon Voight és Ving Rhames is nagyszerű, bár Jean Reno-t se feledjük, jól hozta a rosszfiút.

Régi tévés élmény, és valamennyire gondolkodóba ejtett a pontozása, de úgy gondolom, a 7/10 egy reális szám neki, még ha mai szemmel nézzük is.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .