Beth, az ambiciózus, fiatal New York-i nő (Kristen Bell) egy ideje már kiábrándult a szerelemből, azonban egy viharos római kirándulás teljesen megváltoztatja az életét. Mikor Rómában a szerelmesek kútjából érmét lop, egy sereg furcsa férfi szegődik a nyomába, hogy szerelmével ostromolja. Egy kolbászgyáros (Danny DeVito), egy utcai bűvész (Jon Heder), egy festő (Will Arnett), egy önimádó modell (Dax Shepard) és egy elbűvölő riporter (Josh Duhamel) mind töretlen lelkesedéssel üldözi a lányt, hogy elnyerje kegyeit. De vajon melyik férfi szerelme valódi?

Vonakodva másztam be rá moziba, és sajnos a gyanúm be is igazolódott. Ha láttatok már klisékkel teli, kiszámítható, lerágott csontpoénokkal teli filmet, amiben biztos vagyok, na, ez is pont olyan volt. Pedig én akartam szeretni, hiszen akkor nem váltottam volna rá jegyet. Egy kis pozitívum, Josh Duhamellel nem akadt gondom, még rá is foghatjuk, hogy jól állt neki a szerep, és ugyanezzel követi filmbeli kedvese, Kirsen Bell is. De az a pár jómadár Danny DeVitoval az élvonalban, ők nagyon erőltetett szál, ráadásul nevetséges volt, amit műveltek. Viszont nem örültem, mikor felbukkant a filmben Lee Pace (Halottnak a csók – Ned), és megmozdult bennem egy érzés, de szerencsére, csak egy cameo szerep erejéig szerepelt.

A történettel a következő a helyet: szerintem bárki, aki elmúlt 7 éves, és ránéz a poszterre, fogja látni, mi lesz a végeredmény, itt már csak az volt ez idáig kérdéses, hogy milyen lesz az oda vezető út. Egy biztos, röhögni csak nagyon rossz poénokon lehet, és azt is az váltja, ki, hogy annyira béna, hogy muszáj elnevetned magad. Illetve a film szerkezete nem lenne rossz, sőt, amit az előbb írtam, még az első egyharmadára aligha igaz, viszont utána csőstül bepótolja, és követik egymást az egyre rosszabb képkockák. Azt még meg kell említenem, hogy amikor „katasztrófa” történt az átokból kifolyólag, és jöttek a különböző fajta természetei csapások, vagy New York megbénulása, az egy újabb vicc ebben a fejezetben.

Egy biztos, ismét többet láttam egy gyenge romantikus vígjátékkal, így ez pontokban sem ér többet egy 5/10-nél, és ez is csak azért nem négy, mert a Hová lettek Morganék?-tól azért egy lépéssel jobban élvezhető volt. És így utólag belegondolva, nagyon jól állt neki a nyolvcan egynéhány perces játékidő, mert ez még csak-csak kibírható volt valahogy.