Billy Taggart, a New York-i exzsaru (Mark Wahlberg) az egyik legjobb rendőr volt a városban, ám utolsó nyomozása során túl messzire ment. Magándetektívként próbálja helyre tenni életét, mikor egy nap telefonhívást kap a polgármestertől, Hostetlertől (Russell Crowe), aki munkát ajánl neki, és lehetőséget, hogy visszakapja a jelvényét. Hostetler attól tart, hogy feleségének (Caherine Zeta-Jones) viszonya van, és ezzel veszélybe sodorja újraválasztásának esélyeit. Billy komolyan veszi a feladatot, egyre mélyebbre ássa magát az ügybe, és rájön, hogy sokkal többről van szó egy sima házasságtörési botránynál. Miután kiderül, hogy a polgármester csak kijátszotta és csőbe húzta őt, a New York utcáin edződött exrendőr az igazságot hajszolva pokollá változtatja a város teljhatalmú urának életét.

Ennek a városnak nem szabad bedőlni, főleg nem az itt zajló eseményeknek, de majd erre mindjárt kitérek bővebben. A rendezést Allen Hughes hajtotta végre, aki lényegében most először kapott lehetőséget, hogy mozifilmet rendezzen, egyedül. Korábban elég sok filmet, köztük az Éli könyvét is, ikertestvérével, Alberttal készítették, de úgy tűnik, hogy nincs neki szüksége társrendezőre, mert anélkül is jól boldogul. Nem mondanám, hogy annyira kiemelkedően végezte a munkáját, mégis kevés hullámvölggyel sikerült végigvezetnie a filmet.

Na igen, ezek az ingadozások nem biztos, hogy a rendezőre kenhetők, hiszen van nekünk egy forgatókönyvírónk is, akin szintén elég sok minden áll, vagy bukik. Ebben az esetben Brian Tuckerről beszélünk, és egy olyan szkriptről, amit nem adaptáltak sehonnan sehová, tehát eredeti ötlet került nagyvászonra. Nyilván vannak benne klisék, illetve sablonosnak tűnő momentumok, de alapjában véve az író kerülte ezeket a buktatókat.

Mint írtam az értékelés legelején, kitérnék a részletekre a megtévesztéssel kapcsolatban, merthogy a politika mindig mocskos, márpedig egy közelgő polgármester választás keményen politikának számít, de amennyiben ez jól van becsomagolva, vevő vagyok rá. Azonban az is tény, hogy elég vékony a határvonal, amit meglehetősen könnyű átlépni. A Megtört várossal Allen Hughes a határvonalon táncolt, de sikerült valami olyat belevinni filmjébe, ami miatt leszögezett a képernyő elé, sőt, még a stáblistát is kissé magamba szállva néztem végig.

Hangnemét tekintve sötét, piszkos és nagyrészt szomorú dolgokat látunk, miközben nagyon sok élet megy tönkre, és ez tökéletesen összhangban van azzal a várossal, amiről szól egyáltalán ez a történet. Nem sok jó dolog történik benne, viszont sikerült elrejteniük néhány jó szándékú 'alvó' figurát, akiknek végül megszólal az igazságérzetük, és ez pici kárpótlás a nézőnek, hogy mégsem minden teljesen koromfekete.

Egy ideje már itt pihent a polcon ez a film, és csak amikor elindítottam, akkor eszméltem, hogy már megint Mark Wahlberg alakítja a főszereplőt. Kicsit sok helyen van jelen mostanság, és nem lehet nem unni a fejét, de ezúttal azon kaptam magam néhány perccel az eleje után, hogy nem azzal foglalkozom, hogy milyen unalmas arc, hanem azzal, hogy mennyire jól végzi a munkáját. Piszkosul jól játszotta a karakterét, és nem vontam le előre a rossz következtetést, ami nagyban lehetőséget adott neki. Persze mellette egy olyan jelentéktelen színész szambázott, mint Russell Crowe, akinek nyilván nem volt nehezére, hogy eladja a minden lében kanál politikust, polgármestert. Mindegy is, hogyan nevezzük.

Wahlberget és Crowe-t fejeli meg Catherine Zeta-Jones női frontról, akiről nem tudja az ember, hogy pontosan mit is gondoljon, de csíptem őt is. Ugyanez volt a helyzet Jeffrey Wrighttal, a rendőrfőnökkel, de még Barry Pepper és Kyle Chandler is teljesen jól bizonyítottak. Alona Tal megint csak adott valami pluszt ehhez a filmhez, mert kellemes párost alkottak a vásznon Walhberggel, viszont Natalie Martineznél végig bűzlött valami, ami a múltjára való tekintettel érthető is.

Lassan zárom is soraimat. Kicsit sajnálom, hogy moziban kimaradt, de annak idején nem bíztam benne annyira, hogy mozijegyet váltsak rá, viszont az itthon nézés nem vett el semmit az értékeiből, ami egy stabil 7/10-et jelent, viszont a nyolcas lécet már nem tudta megugrani.