Egy férfi (az Oscar®-díjas Adrien Brody) egy hatalmas erdő közepén, egy autóroncsban ébredezik. Fogalma sincs, hol van, kicsoda egyáltalán, s hogy mit tehetett a múltban. Testét sérülések tarkítják, lába a megrongálódott autóhoz szorul. Ölében egy pisztoly, a hátsó ülésen egy férfi teteme van. Élelme, innivalója nincs, így legmélyebb ösztöneihez kell visszanyúlnia, hogy emberlakta területre jusson. Miközben mindent megtesz a túlélésért, nemcsak legsötétebb énjével kell szembesülnie. A közelmúlt borzasztó emlékei törnek rá – ő pedig belefog a szörnyű emlék-kirakó összerakásába…

Legtöbb esetben megfognak az ilyen alkotásokkal, de most valahogy nem sikerült lenyűgözniük. Aláírom, Adrien Brodytól nagyon őszinte, hiteles és megható alakítást láthatunk, de sajnos minden más egyszerű középszer. Pedig magával az ötlettel annak idején felkeltették az érdeklődésem, és most épp olyan csalódott vagyok, mint amennyire akkor felcsigáztak. Igazából valahol ott bukott meg a dolog, hogy nagyon lassú folyású lett, bár ezzel még nem is lenne baj, hiszen a 127 óra vagy a Buried még kevesebb helyszínen játszódik, mégis nagyobb élményt nyújtott. A rendezői székbe Michael Greenspan került, akinek nevéhez mindössze három rövidfilm fűződik, ami bizony meglátszik, és csodák csak ritkán vannak.

A hangulatteremtés sem sikerült valahogy, mert az első perceket leszámítva elvesztette varázsát, és csak olyan üres szenvedésnek tűnt. Most nem Brody játékáról beszélek, mert mint írtam, vele nincs baj, hatalmasat alakít. Egy ideig próbálkoznak külső dolgokkal, mint a folyamatosan felbukkanó nő, állatok és hasonlók, de túlzottan nem erőltették meg magukat. Mondjuk el bírtam volna képzelni benne egy kis harcot éjszakára az erdő egyik állatával, vagy valami hasonlót, mert mondjuk azért lett volna miből meríteni - itt már minden a forgatókönyvíró kreativitásán múlott.

Ténylegesen nagyon lassú film, beszélni is alig beszélnek benne, így igazán csak akkor érdemes neki esélyt adni, ha van fölösleges másfél órád. Az 5/10 reális pont neki, de sajnos én ettől azért valamivel többet vártam. Azt viszont díjazom, hogy szorult beléjük annyi tisztesség, hogy elláttak minket részletekkel, és bemutatták odakerülésének folyamatát.