A család egykor még kölyökkutyája elhagyta a kispályát, és hatalmasra nőtt, mindenkinél erősebb, és makacsabb is egyben. Marmaduke, a játékos kedvű dán dog nyomát romok és káosz jelzi, és persze sok nevetés. A gazdái úgy döntenek, Kaliforniába költöznek, ekkor határozza el Marmaduke, hogy ő is új életet kezd: az újdonsült szomszédságban eljátssza a született falkavezért, csak hogy elnyerhesse a gyönyörű afgán agár, Jezebel szívét. Idővel kiderül, címszereplőnk bizony nem harcra termett, és erre később rá is jön, viszont addig sok őrült, izgalmas kalandba keveredik.

Emberek, megérkezett az első kutya rom-kom! Nem vicceltem, ez annyira beteg lett, hogy felnőtteknek csak jó tűrőképességgel ajánlom, viszont gyerekeknek még akár élvezhető is lehet. Nem sok kellett, hogy ki ne menjek a teremből! Teletolták agyatlanságokkal, szóviccekkel, olyan kutyanevekkel, mint Csupadogra, vagy Kutyanova, szóval a lehető legrosszabb irányt vették célul. Én tényleg pozitívan ültem be, mondom, hoz egy közepes szintet, de nem titok, jóval alatta teljesített. Tizenéve volt a Lassie, ami akkoriban élvezhető családi vígjátéknak számított, ezzel is azt szerették volna elérni, csak épp nem jött össze. Most ezt komolyan gondolták, hogy csinálnak egy romantikus vígjátékot beszélő kutyákkal? És még ha azt mondom, beszélnek az mind semmi, de mikor elhangzik egy-egy lónyerítés a kutya szájából, vagy megszólal az egyik eb hörcsögül… akkor totálisan fogtam a fejem, hogy mire váltottam jegyet!

Eredeti nyelven Owen Wilson szólaltatta meg Marmaduke-ot, akivel bizony nem volt baj, bár ebből sok nem jött le a hazai vásznakon a szinkron miatt, de a házőrző tükrözte a mókás hangulatot. A kutyák nagy része, főleg Marmaduke hatalmas családi kedvenc, és szeretnivaló kutyakarakter lett. Néha lehetett látni, hogy CGI-ből van mikor hempergett, vagy táncolt, de egyébként nagyon gondosan kidolgozott, és erőteljes kutya, aki azonnal belopja magát minden állatbarát szívébe. Emma Stone, George Lopez, Raugi Yu, Christopher Mintz-Plasse, Steve Coogan, Stacy Ferguson, de még az egyik személyes kedvencem, Kiefer Sutherland is kivette részét a filmben. Akadt meglepetésarc is számomra, mégpedig a Faterok motoronból ismert William H. Macy, aki a családfő, Lee Pace (Halottnak a csók – Ned) főnökét alakította. Színészileg senkibe nem tudok, és nem is akarok belekötni, itt nem az volt a lényeg, de egyébként mindenki szállított egy közepes szintet.

Lehet sokaknak nem fog tetszeni a végleges pontszám, de ha majd megnézitek, ez a film nagyon maximum 3/10-es kategória. Ezt a három pontot is magának a címszereplőnek köszönheti, és mert olykor voltak azért cool pillanatai is. Még nem elfeledendő, hogy a 84 perces játékidő is nehezen telik! De tényleg, és ez az, ami ritkán esik meg egy családi vígjátéknál. Még így megjegyzésképpen a végére: ehhez képest egy Scooby Doo blockbuster!