Nem számít, hány éves vagy, sosem tudod túltenni magad a gimin! A sikeres pr-es Marni (Kristen Bell) éppen útban van hazafelé bátyja esküvőjére (Jimmy Wolk), amikor kiderül számára, hogy testvére a középiskolai riválisát (Odette Yustman) készül feleségül venni, aki ráadásul hajlamos elfelejteni milyen gonoszságokat követett el Marni ellen a középsulis évek alatt. Aztán betoppan a menyasszony divatlapba illő nagynénje (Sigourney Weaver) és Marni cseppet sem trendi anyja (Jamie Lee Curtis), aki legnagyobb meglepetésére szintén kénytelen szembesülni a saját középiskolai ellenségével, a menyasszony trendi nagynénije személyében. Kezdődnek a bonyodalmak, elővillannak a macskakarmok és a régi sérelmek egy őrült vígjátékban bontakoznak ki, megmutatva mi történik akkor, ha újra találkozol valakivel, akit örökre el szeretnél felejteni.

Andy Fickman rendező ezt hozta nekünk legújabban. Nézzük csak mit rendezett előtte: A Boszorkány-hegy, Gyerekjáték, Micsoda srác ez a lány. Ja, ilyen felhozatal után nem tudom, mit vártam, de hogy nullát fejlődött az holtbiztos, viszont ez csak részben az ő hibája, a másik ludas a forgatókönyv. Elég nehezen szántam rá magam, de igazából időt se kellett volna pocsékolnom rá, mert a katasztrófa szó nem elég az összkép kifejezésére.

Szóval egy ideig még kedveltem a cselekményszálat, sőt az elején még pár poén is akadt, amin röhögősre fogtam a figurát, de ahogy telik az idő, – ami igazából piszkosul nehezen telik – egyre rosszabbá válik a helyzet. Például, amikor az esküvőre próbálnak és közben marakodnak, de mint az óvodások, az már egyszerűen röhejes, arról nem beszélve, hogy néhány mai tini-sorozatban jobban megoldják ezt a „halálra szekáljuk egymást” témát. Vagyis akarom mondani, egyrészt egyáltalán nem tudták elérni, hogy érdekeljen, mi lesz a folytatás, másrészt ha nem öt éve nézel filmeket, kitalálod mi fog történni. És ha azt hiszed véget ért, középtájon jön a kínos és megszokott „minden eddigi bűnödet a fejedhez vágom” rész, és ha azt hiszed véget ért – ezt írtam az előbbi is, nem? – ja, hogy még egyszer megtörténik a nagy kliséhalmaz, csak most épp a nagy-nagy bocsánatkérésre kerül sor, aztán tegyünk jóvá mindent.

Néhány idősebb színész eljött játszadozni, köztük Jamie Lee Curtis és Sigourney Weaver, akiknek társaságában a gyönyörű Odette Yustman és Kristen Bell marja egymást. Kristen Bellből csináltak egy Betti, a csúnya lányt, amivel igazából nem is volt gondom, mint ahogyan egyik főszereplővel sem, mert egyedül a színészek mentik ki a cápacsapdába keveredett vígjátékot a mélyvízből. Még a cameoszerep erejéig felbukkanó Dwayne Johnson is jó társaságnak bizonyult, mint ahogyan a Dallas sorozatból ismert Patrick Duffy (Bobby) megjelenésén is röhögtem egy nagyot, és a kettő együtt egy hajszállal jobbá teszi a porban heverő vígjátékot.

Néhol szerethető, de ha nincs fölösleges szűk két órád, akkor jobb elkerülni, mert olyan buta vígjáték, mint amilyen szőke Kristen Bell. Csak a színészek és néhány vidám percért kegyelemdöfésből megy rá a 4/10.