Az utolsó ember a Földön nincs egyedül. Will Smith alakítja az apokalipszis egyetlen túlélőjét ebben a nagyszabású, kirobbanóan izgalmas akciófilmben, amely a kihalt Manhattan utcáin játszódik. Egy megállíthatatlan és gyógyíthatatlan vírus kiirtotta New York City és talán a Föld teljes lakosságát. Robert Neville (Smith), a katonai víruskutató azonban valamiért immunis a járványra, és egyedüli emberként él a hatalmas metropoliszban. Napfényre érzékeny, fertőzött mutánsok rejtőznek a sötétben... Neville-t figyelik... várják, hogy végzetes hibát kövessen el. Az emberiség utolsó reményeként Neville-t csupán egyetlen dolog élteti: hogy saját vérét felhasználva megtalálja az ellenszert. De tudja, hogy az ellenség túlerőben van, és hogy az idő rohamosan fogy...

Végre újra sorra került ez is, pedig a steelbook már nem egy éve figyel a polcomon. Poszt-apokaliptikus filmrajongóként anno szinte meg voltam veszve, hogy láthassam, mire képes Will Smith egy magányos tudósezredes szerepében. A sztori ezúttal viszonylag háttérbe szorul, és másodlagossá válik, sőt szerintem lényegesebb az, hogy hogyan kerül bemutatásra a kihalt New York City, ahol zajlanak az események. Nemcsak most, hanem annak idején is rögtön berántott a hangulatával, mégpedig azért, mert annyira hitelesen és hihetően van megalkotva ez a világ, hogy elhiszi a néző. Erre célozgattam az előbb, hogy ez jelen esetben százszor fontosabb, mint valami megacsavaros sztori. Természetesen ez utóbbi sem elhanyagolandó, és azért akadnak benne meglepetésrészek, aminek köszönhetően nem válik egy unalmas egy embert követős poszt-apok filmmé.

Francis Lawrence remek munkát végzett rendezés terén, ezekből világosan meglátszik, és a kihalt világért felelős szakemberek sem ma kezdték a szakmát. Egyetlen egy része viszont még mindig műanyag. Megvan az a jelenet, amikor Will Smith száguld a Mustanggal, és hátulról-felülről mutatja a kamera az autót? Ott nagyjából olyan benyomást keltett bennem, mintha egy játékkal játszanék. Egy kicsit eltűnt az autó realisztikus mozgása, és ettől olyan műanyaghatást gyakorolt. Azért az egyáltalán nem rossz, hogy ilyen kisebb dolgokba kell belekötnöm, merthogy más negatívum nem nagyon van - leszámítva olykor egy-egy kósza semmittevős percet, bár az meg nem árt a hangulat hitelességéhez.

Will Smith ismét megmutatta, hogy mennyire jó színész, és tényleg elhittem neki, hogy egyes egyedül van a Földön, ahol egyetlen társával, egy németjuhásszal éli mindennapjait - közben pedig az őrület határán táncol. Minden nap ajándék, de közben azért nem unalmasan tölti őket, hanem keresi a vírusból kivezető utat, ami ismét egy olyan nagyszerű ötlet volt az írók részéről, hogy legyen plusz szál, ami leköti a nézőt. A szerkója is kiváló, bár néha azért felmerült bennem a kérdés, hogy honnan szerzi az áramot, meg miegymás - merthogy benzint még csak-csak lehet szerezni innen-onnan. Meglepő módon szívbemarkolóra sikeredett a kapcsolat, amely közte és kutyája között alakult ki. Főleg, hogy meg is magyarázzák, hogyan kerültek össze, satöbbi. Nem spoilerezek, hátha még valakinek kimaradt eddig, és ha van ilyen, akkor hajrá.

Valamennyire azért horror, mert a vámpírok semmiképp nem férnek bele a thriller kategóriába, és vér is akad, szóval ebben a szellemben is érdemes elgondolkodni, hogy mit képvisel. Az akciófaktort is egész jól lovagolták meg, arra rámenve, hogy nem ész nélkül cselekedett a főszereplő, hanem azért a magány keretein belül. Bajba is kerül, izgulni is lehet érte, és még sorolhatnám. A vámpírok kissé furák, viszont illenek a történetbe, és a vírushoz is kapcsolhatóak.

Másodjára is kiváló filmélmény, pont ugyanannyira élveztem, mint moziban, és minden hezitálás nélkül újra rávágom a 9/10-et. Viszont így, hogy csak most írok róla, és nemrégiben szóba is került a folytatás, amit teljesen fölöslegesnek tartok, egyedül annyi mákunk van, hogy Will Smith a forgatókönyv nélkül nem vállalja el a főszerepet. Jelenleg bele kell fektetnünk az összes bizalmunkat.