Ron és Reggie Kray (Tom Hardy) mindig is elválaszthatatlanok voltak. A sármos és népszerű Reggie, aki az East-End hercegeként a fényűző londoni éjszakában filmsztárokkal, és bűnözőkkel múlatja az idejét, gyerekkora óta vigyáz a kiszámíthatatlan és erőszakos Ronra. Hűségesen óvja fivérét a bajtól. Miután elintézi, hogy az elmegyógyintézetből kiengedjék őrültnek nyilvánított testvérét, már semmi nem áll az útjukba: együtt söprik le a színről nagy riválisaikat, a Richardsonokat, és egy csapásra átveszik az uralmat a londoni alvilág felett.

Félelmetes belegondolni, hogy a Legenda mennyire nagyszerű gengszterfilm is lehetett volna, ha egy, a témában sokkalta rutinosabb rendező kezébe kerül. Brian Helgeland kiváló forgatókönyvíró, amelyet többek között a Szigorúan bizalmassal is bizonyított, de ez itt és most jelenleg túl nagy falat volt számára. Ha amerikai gengsztereket kell megjeleníteni a vásznon, akkor nincs jobb választás, mint Martin Scorsese, ha viszont az angolok kerülnek terítékre, akkor Guy Ritchie a legoptimálisabb választás, és nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán van aranyközépút.

Helgeland kezéből egyszerűen kicsúszott az irányítás, és sokszor azt éreztem, hogy csak elkeni a dolgokat, nem megy igazán mélyre, nem figyel a részletekre. Persze vannak a filmnek jól megkomponált részei is, hiszen az ikrek brutálisak, akiktől a végére szabályszerűen undorodtam. Mocskos angol gengszterek, beteg állatok, akik istenként viselkednek. Nagyrészt erre egyébként rá is szolgáltak, és tényleg nem rossz az a szint, ahová eljutottak, de ha már ennyire belemásztam a karakterekbe, jöjjenek a színészek.

Itt egy szerep, amivel Tom Hardy ismét bizonyít. Két karaktert játszik egyszerre, két olyan egyéniséget, akik ugyan ikertestvérek, mégis teljesen különböznek. Félelmetesen jól hozta Hardy az ikreket, akik egyszerre ijesztő, kétségbeejtő és veszélyes dolgokat visznek véghez. Igazi elszánt angol fenegyerekek, akiknek semmi sem szabhat határt. A női főszerepben Emily Browning tündökölt, aki egy igazán gyönyörű leányzó, és a színészkedés is a vérében van. Sikerült teljesen azonosulnia a szerepével. Ott van még a háttérben a mi Merlinünk, Colin Morgan, akinek furán állt e világ, és Christopher Eccleston is ékes darabja ennek a filmnek.

A színészek tehát mindent megtettek a siker érdekében, és még a korabeli London megjelenítése sem okozott problémát. Korhű ruhák, mutatós díszletek, és pompás járművek. Minden smakkolt, kivéve a rendezést, ami viszont majdnem teljesen hazavágta az élményt. Még nem is a bő kétórás játékidőt okolom a bukásért, hanem inkább azt, hogy nem volt megfelelően összerakva a Legenda. Nem éreztem rajta, hogy egységes, hogy gördülékenyen követnék egymást az események. Sőt, a zene is gyakran hazavágta a pillanatot. Mit kerestek cirkuszban használt aláfestések egy-egy verekedős jelenet alatt? Nem vágott össze sajnos, pedig sejtem, mi volt vele a céljuk.

A két Hardy igazán kemény legény, de nekem hatalmas csalódást okozott a Legenda, így örülök is, hogy néhány hónapja nem moziban láttam. A képi világ és a színészi játékok miatt elfér rá egy erősebb 6/10, és az eggyel magasabb pontszámon is elmorfondíroztam, de leírnom már nem sikerült. Egyszer simán nézhető, sőt Hardyk miatt kötelező is.