Tádé (Danny McBride) egész életében azt nézte, ahogy a tökéletes bátyja, Fábiusz (James Franco) vakmerő hőstetteket hajt végre, és meghódítja népe szívét. Elege van abból, hogy lemarad a kalandokról, az imádatról és a trónról, ezért elmerül a varázsfűben, a kemény piákban és a könnyű hölgyekben. Ám amikor Fábiusz leendő menyasszonyát, Belladonnát elrabolja a gonosz varázsló, Lazúr (Justin Theroux), a király ultimátumot ad mihaszna fiának: legyen férfi, és segítsen az ara megmentésében, vagy kotródjon el. Tádé kelletlenül vág neki első küldetésének, és Fábiusszal együtt átkelnek a veszélyes vidékeken, hogy kiszabadítsák a hercegnőt. Csatlakozik hozzájuk egy rejtélyes harcosnő, Izabel (Natalie Portman), akit saját veszedelmes hátsó szándéka vezérel, és a fivéreknek szörnyűséges lényeket és ármánykodó lovagokat kell legyőzniük, mielőtt eljutnának Belladonnához (Zooey Deschanel). Ha Tádé megtalálja a benne lakozó hőst, segíthet bátyjának megmenteni országát a pusztulástól. Ha naplopó marad, akkor nem csak, hogy gyávaként fog meghalni, de az első sorból nézheti végig az új Sötét Korszak beköszöntét.

Egyáltalán nem annyira király, mint a magyar cím sugallja, de egy vasárnap délutáni itthoni DVD-zésnek elzötyögött, és egyben örülök, hogy mégsem került a hazai mozikba - így kisebb a csalódás. Nehéz helytálló középkori vígjátékot csinálni, ami vicces és közben jó is. Itt a zenével megteremtették a hangulatot, azzal nem volt baj, csak épp Danny McBride és Ben Best annyira pocsék forgatókönyvet írt, hogy sokszor legszívesebben kikapcsoltam volna. David Gordon Green rendezett, akinek így utólag elnézve munkáit, egyikkel sem tudott meggyőzni, szóval őt nem tudom bántani, van akinek bejön majd ez a stílus, és akinek nem. Magamat minden bizonnyal az utóbbiak közé sorolom.

A humora elég fanyar olykor, ráadásul baromi sötét középkori is egyben, ami néha egész jól jött ki, de a legtöbbször pillanatnyi agysorvadást okozott. Egyáltalán nem a hangosan nevetős kategória, de azért amikor ellőttek benne olyan beszólásokat, mint a "Magic, motherf*cker!", vagy az "… and other serious shit.", azért ezeken jókorákat derültem. Keményen meglátszott az R-es korhatár besorolás a beszéden és bizonyos más dolgokon is, de inkább csak utalok rá, hogy a Minotaurusznak a micsodája lógott a nem túl tehetséges Danny McBride nyakában trófeaként.

McBride már így is túl sok hangot kapott, viszont értetlenül állok az előtt, hogy James Franco, Natalie Portman és Zooey Deschanel mit keresett egy ilyen filmben?! Francónak jól állt a szerep, természetesen nem ezzel volt a baj, de a Deschaneles szál vele közösen annyira erőltetett lett, hogy szinte szavakat is alig találok rá. Na meg Natalie Portman, te jó ég! Itt újra kiderült, mennyire sokrétegű színésznő, bár tény, hogy őt sem látni mindennap ilyen komolytalan szerepben. Justin Theroux keltette életre Leezart, a fő rosszfiút, akit annyira jellemtelen és semmirekellő karakternek írtak meg, hogy szinte ettől rosszabbat elképzelni sem tudtam volna. Ha mindez nem lenne elég, akkor ott lesz a Bölcs Varázslós rész, ami nagyon szánalmasra sikerült, viszont sajnálatos módon nem ez volt az egyetlen extrém jelenete.

Kalandban nem volt hiány, és nyújt egyet, s mást, viszont még mindig oda lyukadok ki vele, hogy teljes a káosz és semmivel sem emelkedik ki a közepes filmek hatalmas porából. 4/10 lesz ez az én szememben, és talán a film egyik legjobb pillanatának a stáblistát mondanám.