Danny (Adam Sandler) megrögzött agglegény és jegygyűrű-viselő: a gyűrű ereje óvja meg őt a tartós kapcsolatoktól, és biztosít mindig hihető ürügyet, ha le akar lépni. Ám amikor végre rátalál álmai nőjére (Brooklyn Decker), ki kell valamit találnia, amivel lezárhatja eddigi füllentései sorát. Megkéri a titkárnőjét (Jennifer Aniston) és a gyerekeit, hogy adják ki magukat jövendőbeli ex-családjának. Egyik hazugság követi a másikat, mígnem egy nagy közös családi utazáson találják magukat Hawaiin. Az önfeledt nyaraláson mindenki igyekszik a kitalált történethez tartani magát, de végül már senki nem tudja, mi igaz, vagy mi nem az…

Na látod Dennis Dugan, hogy tudsz te jó filmet is rendezni, és nem leragadni az általánosan gyenge Nagyfiúk szintjén. Jelen esetben végre nem jönnek az erőltetett humorral, hanem a jófajtából merítettek, ami elég ahhoz, hogy a néző két órán keresztül jól érezze magát. Nem mondom, hogy kevés volt ez az idő, de igazából nem emlékszek olyan pillanatra, amit unalmasnak találtam volna, és ez alapjában véve már önmagában egy jó dolog. Szerintem jól szuperált együtt a 6-8 fős bagázs, valahogy mindig került bele olyan cselekmény, ami vicces, és röhögésre kényszerít, de ha épp nevetésre nem elegendő, legalább megmosolyogtat.

Úgy érzem, ezzel a vígjátékkal végre Adam Sandler is visszatért közénk, és nem jön az idióta drámáival, hanem a régi jól bevált karaktert játszotta, ami még mindig nem jelent problémát számára, és akárhogy is nézzük, ez fekszik neki a legjobban. Sokat nevettem rajta, valahogy a poénok is olyan frissnek, nem agyoncsépeltnek tűntek, és végig az egymás szívatására alapoztak. Jennifer Anistonnak ugyancsak jót tett ez a szerep, és rengeteg nevetést köszönhetünk a jó beszólásainak, ráadásként mindkettejüknél nagy szerepet játszott, hogy a megszokott szinkront kapták, amivel csak jobbá válik az összhatás. A két kölyök közül igazán jól játszott a 12 éves Bailee Madison, aki úgymond „duplán színészkedett”, de az öccsét alakító Griffin Gluck sem elfelejtendő. A vígjáték eyecandyjének egyértelműen Brooklyn Deckert mondanám, de ha összevetjük Anistonnal, akkor nem sokkal marad el tőle, és majd két évtized van köztük. Ha leragadunk a külsőségeknél felsőtestre Decker néz ki jobban, alsótestre viszont nem vitás, hogy Aniston. Nicole Kidman volt a harmadik húzónév, aki nem kapott túlzottan nagy szerepet, de hogy ilyen alakítást se minden nap láthatunk tőle, az már biztos. Kimondottan idegesített a jelenléte, de ez így van jól, hiszen szerepe ezt kívánta. Nick Swardson nem igazán ugrott be nekem, pedig többször szerepelt már együtt Sandlerrel, és ő a film egyetlen sültbolondja, aki a gyökérségével tör magának utat.

Történetügyileg nincsenek csodák, ennél a filmnél nem is ez a lényeg, hiszen már a poszterből, vagy a bemutatóból kiderült, hogy mivel végződik a film. Kijelenthetem, hogy ezúttal egy jó vígjátékról távozhattam, amire megy a 7/10 pont, és DVD-s újranézésre szintén van esély.