Értékelés: Kecskebűvölők (The Men Who Stare At Goats)

KecskebűvölőkNem semmi történettel bír, ugyanis képzeljünk el olyan katonákat, akik azt hiszik magukról, hogy a puszta tekintetükkel ölni tudnak, vagy éppen láthatatlanná tudnak válni és átmenni a falakon. A ’80-as évektől kezdve az amerikai katonai vezetés tagjai közül jó néhányan hittek az ilyesfajta dolgokban, és abban is, hogy a világ ennek hatására egy békésebb hellyé válhat. Úgyhogy el is kezdtek laboratóriumokban kísérletezni megnémított kecskéken, a feladat pedig nem egyszerű: halálra kellett bámulni egy állatot. A legtöbb egyénnek nem sikerült, ám egyszer valakinek a pletykák szerint mégis. A történet még nem ért véget, csak most kezdődik, Bob Wilton (Ewan McGregor) szívét kedvese összetöri, ennek hatására háborúba indul. Csatlakozik egy speciális képességekkel bíró katonához, Lyn Cassidyhez (George Clooney). A sivatagban karamboloznak kocsijukkal, és szerencsétlenségükre, az egyetlen épp arra járó autót egy bűnszervezet tagjai vezetik, így nem kis bajba, és fogságba is kerülnek. Feladatuk, hogy megszökjenek, és túléljék a kalandot.

Maga a történet is elég őrült, meg én se vagyok normális, hogy ilyen filmeket megnézek, na de ez már az én bajom. És még benyomnak egy ilyen szöveget a film elején, hogy lehet benne igazság (ellenőrizni). George Clooney az Egek urában jól szerepelt, itt viszont leírta kicsit magát, nem értem mi fut át ilyenkor egy ilyen nagy színész agyán, mikor elvállal egy efféle szerepet. Viszont Clooney karaktere olyan nyugodtsággal bírt, hogy nem zavarta, épp mi zajlik körülötte, laza volt végig. McGregor karakterét pedig nem tudom hová tenni, ő „inkább hagyjuk” kategória. Továbbá tipikus háborús filmekből ismert arcok feltűnésével még számolnunk kell, itt lesz nekünk rögtön Jeff Bridges, Stephen Lang, vagy épp Glenn Morshower.

Ez a teljesen pihent ember agyából kipattant történet valószínűleg csak azoknak fog tetszeni, akik nincsenek elzárkózva a képtelenségektől, és most nem a képregény-filmek adta túlzásokra gondolok. Engem speciel totál lezsibbasztott, és alig bírtam végigülni, olykor-olykor még láttam is benne egy kis szikrát, de mikor elkezdtek a falnak rohanni, hogy át tud rajta menni, és még hasonló őrültségek, az már sok volt. Bár igaz, ez a példa pont a film elején volt, de ott még nyugodt voltam. Na meg a Jedi téma… áh az totál retardált ebben a formában. Szó, mi szó, őrült volt, de nem volt elég zseniális, úgyhogy csak 4/10, még egy picivel sem több.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .