Ellie Arroway, a megszállott csillagász megingathatatlanul hisz abban, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Fáradhatatlanul kutatja a világegyetemből érkező rádiójeleket, bár a tudóstársadalom gúnyosan, kételkedve és megvetéssel szemléli munkáját. Egy napon azonban a távoli Vega csillag irányából rádióüzenetet fog, melyet a világ minden sarkából összesereglett tudósok fejtenek meg. Remény és rettegés lesz úrrá mindenkin, hiszen egy intergalaktikus utazásra alkalmas jármű terve lehet áldás és átok is: jelenthet űrháborút, de egy új korszak hajnalát is.

Apa-lánya kapcsolat egy 1997-es sci-fiben, ami bámulatosan közel áll az Interstellarhoz, és senki nem vont párhuzamot a két alkotás között? Nyilván nem az összehasonlítgatás a lényeg, de több ponton is egyezik a két sci-fi, és mindkettő remekmű a maga nemében, és idejében. Ugye ott van közös pontnak a már említett apa-lánya kapcsolat, a téma, illetve még Matthew McConaughey is. A Kapcsolat Robert Zemeckis rendezésében valósult meg, aki letett már az asztalra egy-két filmes alapkövet, és 1997-ben sem volt ez másként.

Egyetlen dolog választja el a filmet a tökéletességtől, ez pedig a dinamikája, ami mai szemmel nézve iszonyatosan lassú, bár ezért inkább a mai filmeket hibáztatnám, hogy ennyire kihegyezték az ingerküszöbünket. A vallás, mint érintett témakör, nem igazán bír meghatni, és nagyjából azt az álláspontot vallom, mint Jodie Foster karaktere, hiszen ha csak kicsit is reálisan nézzük a dolgokat, neki van igaza. Persze ez szubjektív. Mindenki azt gondol, s hisz, amit akar.

A Kapcsolat több összetevőnek köszönheti a sikerét - gondolok itt nagyvonalakban a szereplőgárdára, magára a cselekményre és annak kibontására, valamint a vizuális effektekre. Nézzük csak őket szépen sorjában. Jodie Foster elhivatott a szakmája felé, és mint azt a film címe is mutatja, bízik, hisz valamiben, ami abszolút tökéletesen átjött felém. Elhittem minden egyes mozzanatát, a törtetéseit, és az érzéseit is remekül átadta felénk, a néző felé.

Férfi fronton David Morse is megéri a maga pénzét, hiszen ő is fontos egyén a történetben, nem beszélve arról, hogy lényegében az egyik "címszereplőről" lenne szó. Matthew McConaugheyt az Interstellar után különösen furcsa volt látni ebben a közegben, ilyen fiatalon, de a minőségi játékért már akkor sem kellett a szomszédba mennie. William Fichtner azért különös egyén, mert nem gonoszt alakít ezúttal. Vagy ekkor még? Mindegy is, hogyan fogalmazok. Felsorolhatnék még ide jó néhány nevesebb színészt, de nem fogok, mert mindenkivel elégedett voltam minden szempontból.

A cselekményt sikerült egészen érdekesen kibontani, hiszen ez a téma mindig is foglalkoztatta a fantáziámat, és egy teljesen más megközelítést kapunk, mintha ez a film napjainkban készült volna. Annak ellenére, hogy lassú lefolyású, azért szépen végigjárta a számára kirakott köves utat, és utólag belegondolva minden megtett lépés szükségesnek bizonyult. Így állnak össze az adott pillanatban jelentéktelennek tűnő részletekből a kirakós darabkái, így érhetjük meg, hogy miről is szólt a film.

Ami pedig a vizuális trükköket illeti, az a helyzet, hogy a féreglyukas-utazós jelenetnél mondhatni lehidaltam, hiszen majd húszéves technológiát láttam, és az a helyzet, hogy csodás hatást fejtett ki. Egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy gagyi lenne, vagy bármi hasonló. És ugye nem csak maga az utazás, és a szerkezet tartozik ide, hanem amikor a galaxisban bolyong hősünk. Vagy, hogy is van ez pontosan? Mert ugye mindenki magának dönti el, hogy mi is történt valójában, és miben szeretne hinni.

Egyértelműen klasszikusról beszélünk, amit mindenkinek látnia kell, én pedig örülök, hogy engedtem a meghívásnak, és megnéztem végre, mert hatalmas élményt szalasztottam volna el, ha nem adom rá a fejem. A 10/10 ide is elfér, ez nem is kérdés.