Nick Wild (Jason Statham), a szerencsejáték-függő volt tengerész testőrként dolgozik Las Vegasban. Amikor egy barátnőjét brutálisan megvernek, segít neki bosszút állni, de nem tudja, hogy a szadista bűnöző a helyi maffiavezér fia. Nick tovább kockáztat a Black Jack asztalnál, hogy annyi pénzt szerezzen, amivel végleg maga mögött tudhatja Vegast, de dolgai nem teljesen úgy alakulnak, mint ahogy tervezte.

Jason Stathamnek lesz még valaha úgy igazán normális filmje? Múlthéten mozikba került A Las Vegas-i zsaru (Heat) feldolgozása, ami magyarul nagyon leleményesen a Joker címet kapta. Hát, mit ne mondjak, fenntartásokkal adtam esélyt ennek a jól titulált akció-thrillernek, ami lényegében egy csendes, 'utazgatós' alkotás, melyben Statham nagyjából két normális akciójelenet keretein belül odacsap ellenfeleinek, és ennyi. Na, de nézzük bővebben, mit is nyújt igazándiból.

Simon West (A mestergyilkos, The Expendables 2) alapjában véve nem rossz rendező, és ez főleg a Joker akciójelenetein látszik, ugyanis ezek koreográfiája, valamint levezénylése hibátlanul ment neki, csak igazándiból összességében annyira csendes az alapokat adó William Goldman-regény, hogy kevéssé élvezhető, és a legtöbb szereplő is csak bábunak tűnik, akiket rángatnak ide-oda. Kapunk nagyjából két normális verekedős jelenetet, és a végére a hangulat is egészen átjön, de összességében olyan, mintha a langyos vizeletet kevergették volna.

Gyakorlatilag annyira csendes, és mondhatni zajoktól mentes a hangulat, hogy néha már fájt nézni, és az álmosságnak is egyre kevésbé tudtam ellenállni. Megértem, hogy nem akartak kirúgni a hámból, és végre szem előtt tartották azt az eszmét, hogy nem egy agyatlan akciófilm készüljön, csak épp, ami vászonra került, kevéssé izgalmakkal teli. Nyilván jól jönnek a verekedős részek, hiszen azok egyrészt feldobják a hangulatot, másrészt pedig izgalmakkal teli, s jól megrendezett bunyót kapunk. Merthogy az emberünk nem híve a lőfegyvereknek.

A zenéire már egy nap távlatában sem emlékszem, úgyhogy biztosan nem nyújtottak maradandó élményt. A képi világa tökéletesen illik a lassúságához, azonban, mint ezt feljebb írtam, nem válik előnyére a filmnek. A másfél órás játékidővel kimondottan boldoggá tettek, csak azt nem értem, hogy a bunyós jeleneteket leszámítva miért kellett hatvan percet várni arra, hogy magára találjon a cselekmény? Amikor az emberünk betéved a kaszinóba, és játszik, majd nyer, és nyer… az rendben volt, bár idiótaságot csinál később, de ez már az ő baja, viszont itt volt némi izgalom is legalább.

Ami a szereplőket illeti, Sofía Vergara bájait rögtön az elején bedobják, aztán ő lényegében így gyorsan le is tudta a dolgát, csak egy eyecandyként szolgált, utána Dominik García-Lorido-é a főszerep, ő élvezi a továbbiakban Statham védelmét, ami nőként biztosan nem lehet rossz. Jason Stathamnek már akaratlanul is elhiszi az ember ezt a némileg zakkant figurát, aki piszkosul jó közelharcban, és közben még kreatívan is gyilkol, hogy nehogy unatkozzunk. Statham tehát jó, nincs vele gond, csak abból a szempontból átgondolhatná ő is a jövőjét, hogy mennyire szerencsés mindig ugyanazt a típust játszania… Persze most ide remek példa lenne Liam Neeson legutóbbi öt évét felhozni.

Nem igazán tudott érvényesülni Michael Angarano a másik főszerepben, akiről nem érti az ember, hogy mi szükség van rá, mindenesetre amolyan kis háttérből dolgozó észosztónak tökéletes volt. Milo Ventimiglia felszedett némi izomtömeget, úgyhogy már nem az a kis összeszakadt testalkatú fiatal srác, akivel a Hősökben megismerkedtünk. Stanley Tucci karakterét eléggé bírtam, vele nyilván nincs gond, csak hát, valljuk be, kicsit jobban kidolgozhatták volna őt is. Habár, a vicc az egészben, hogy még így is kihozta belőle a maximumot.

Lassan zárom is soraimat, már így is majd húsz percet szenteltem ennek az írásnak, holott a Joker nem egészen szolgált rá erre. Jó, nyilván félig írom ezeket a sorokat komolyan, hiszen képet szeretnék festeni a filmről, hogy megkíméljelek titeket ettől-attól. Lényeg, a lényeg, az erős 5/10-es színvonalat hozta, és valójában a játékidő mentette meg attól, hogy egy újabb Safe szülessen, mert az még hasonló hosszúsággal is nyögvenyelősebb volt, az angolságától pedig egyenesen rosszul voltam.