Sivár gyermekkora után a fiatal Jane Eyre világi nevelőnőnek áll. Ahogy boldogan éldegél új szakmájában, Thornfield Hallban, találkozik a sötét, hideg, indulatos Mr. Rochesterrel, a ház urával. Jane és munkaadója az idők során barátságot kötnek, és hamarosan azon kapja magát, hogy beleszeretett a férfiba. Úgy tűnik, a boldogság végül rátalál Jane-re, de Mr. Rochester sötét titka örökre tönkre teheti azt.

Az Oscar-jelölése miatt már mindenképpen sort kerítettem a Jane Eyre címet viselő kosztümös alkotásra, amelytől nem ok nélkül tartottam. Nagyon nehezen szánom rá magam az ilyen jellegű filmekre, mert igen nehéz számomra élvezhetőt alkotni ebben a korban, és általában csak szenvedni szoktam. Most sem éreztem másképp, aminek az lehet az oka, hogy egyáltalán nem vagyok hozzászokva az ilyen lassan kibontakozó alkotásokhoz, így az első 70 percében nem sok izgalmas jelenet akadt számomra, viszont legalább szépnek szép, amit elénk rak a rendező. Ezektől elvonatkoztatva kicsit mégis vontatottnak éreztem, pedig lett volna benne lehetőség, ha mondjuk, egy kicsivel sötétebb tónusúra fogják. Nagy mákja továbbá, hogy a második felénél már azon kaptam magam, hogy sodornak magukkal az események, nem kalandozok el másfelé, és a képernyőt bámulom. Cary Fukunaga rendezését egyedül emiatt tudom szeretni, főleg így néhány nap érés után.

A Legjobb kosztüm kategóriában jelölték Oscarra a Jane Eyre-t, ami ugyan nem rossz, viszont én annál inkább a díszletei miatt pakoltam volna be a jelöltek közé. Félreértés ne essék, tényleg csodálatos ruhakölteményeket viselnek a hölgyek, urak egyaránt, de a díszleteivel engem százszor jobban meggyőzött. Annyira szép képsorok követik egymást, ami szintén főként a második felébe került a filmnek, ahol az izgalmakkal együtt ütőképesebb, mint egyébként. Nem beszélve arról, hogy a fényképezéssel megfejelik még, hogy totális legyen a siker e téren.

Mia Wasikowska tehetséges fiatal színésznő, ez tény, és ezzel a szereppel tovább kamatoztatta tudását. Napjaink egyik legjobban elhelyezkedő színésznőjének mondhatja magát a szememben, mert megválogatja szerepeit, és főként olyanokat vállal el, ami építőjelleggel hathat karrierjére, ami bizony egyáltalán nem mindegy, ha kicsit előretekintünk. Mellette Michael Fassbender alakította a másik főszereplőt, és hát ő ugyancsak remekelt természetesen, aki egyben új kedvencem egy ideje. Judi Denchet érdemes még kiemelnem, bár róla nem tudok újat írni. Tud ő egyáltalán nem szerepéhez hűen alakítani? A stáb többi tagjára szintén igaz, hogy méltóságteljesen játszottak, és úgy gondolom, fölösleges lenne bárkibe is belekötni, na meg, ha akarnék se tudnék.

Elképzelhető, hogy a kosztümös filmek rajongóinak még nagyobb élményt nyújt, szóval hajrá, az illetékesek nyugodtan essenek neki. Pontjain napok óta lamentálok, és először hatosra gondoltam, de összeszedve értékeit elbírja a stabil 7/10-et is.