Ryan a barátai és szerettei szemében csak egy a sok New York-i banki elemző közül, de titokban már évek óta a CIA-nak dolgozik. Eredetileg azért vették fel, hogy globális gazdasági adatokat rágjon át, de amikor rábukkan egy aprólékosan kidolgozott tervre, amelynek célja az amerikai gazdaság megroppantása és globális káosz kirobbantása, akkor kiderül, hogy csak ő tudja megakadályozni ezt a terrorakciót. Így teljes jogú ügynökké avanzsál, és máris a gyanakvás, az átverések és a halálos veszedelmek világában találja magát. Ezért aztán kénytelen szófukar felettese, mit sem sejtő menyasszonya és egy briliáns elméjű orosz oligarcha között lavírozni, és kénytelen szembenézni egy új valósággal, ahol senkiben sem lehet megbízni, ám milliók sorsa függ attól, hogy rátalál-e az igazságra. A gyújtózsinór ég, és Ryannek mindenki előtt kell járnia egy lépéssel a halálos versenyben…

Januárban valahogy megéreztem, hogy nem szabad jegyet váltanom a legújabb Jack Ryan-filmre, pedig elég nagy volt a kísértés, hiszen Kenneth Branagh rendezte, aki szerepel is benne, de valahogy mégsem működött olajozott gépezetként. Nem is magával a rendezéssel volt gondom, inkább azzal, hogy az írók intelligens módon próbálják hülyének nézni a kedves nézőt. Hát engem nem sikerült bepalizniuk. Egészen erős akció-thriller is születhetett volna, és részleteiben nagyon jó is lenne, csak pár aprósággal megölik az egészet, ami végül rossz szájízt hagy maga után.

Branagh munkája már csak azért sem szólható le, mert jeleneteire bontva, tényleg elég korrektül muzsikál a Jack Ryan: Árnyékügynök, hiszen elég csak megnézni a jól összerakott, élvezhetőre gyúrt akciójeleneteket, vagy azokat a részeket, amikor egyszerűen feszültté válik a légkör, és minden csak másodpercek töredékén múlik. Erről viszont nem a két tollnok tehet, hanem a rendező, és de nagy kár érte, hogy még a történet alapjait is olyan téma adja, ami ma is aktuális, mégsem használták ki rendesen. Sikerült megértetniük velem a lényeget, és még kérdésesebbé vált, hogy mi is áll a 9/11-es események hátterében, meg úgy világszinten mindenféle hasonló megmozdulás mögött.

Chris Pine, mint afganisztáni hős… hát, nem is tudom. Tegyük fel, hogy megeszem tőle, és tegyük fel, hogy azt is elhiszem, ami abban a tíz évben történt, amit nagyrészt átugrunk, de néha nem bírtam nézni, amit csinál. Nem volt rossz, ahogyan harcolt, csak épp egy Afganisztánt megjárt katonától valahogy többet várna az ember. Persze utána törleszt a végére, mert meg kell hagyni, remekül bejutott a célszemély számítógépéhez, és mindent tökéletesen elsimítottak számára, csak ekkor már szinte késő volt. Vagy ez egy új, vele elképzelt franchise első darabja akart lenni, csak erről elfelejtettek szólni?

Kényes témát fogok feszegetni, amiért lehet, hogy nem fogtok szeretni, de írom, amit gondolok. Biztosan kitaláltátok, hogy Keira Knightleyról van szó, arról a színésznőről, aki A Karib-tenger kalózai trilógiában még nem volt feltűnően csúnya, az elmúlt néhány évben viszont… Tudom, nem mindig a külső a lényeg, de amikor ez még a tehetségtelenséggel is párosul, az azért kiveri a biztosítékot. Tök mindegy, hogy rövid, vagy hosszú haja van, ez a színésznő számomra egyszerűen mára unszimpatikussá vált. És sajnos igen, ő is rányomja bélyegét erre az eleve nem hibátlan akció-thrillerre, amit borzasztóan sajnálok, de ez van.

Kevin Costnertől hibátlan alakítást láthatunk, legyen bármilyen szituáció is folyamatban, és Kenneth Branagh sem okoz csalódást. Bár utóbbi oroszként… kissé fura volt, de igazándiból a magyar szinkron még furábbá tette az egész karaktert. Nem is értem, miért nem váltottam át eredeti nyelvre. A többi szereplő sem lógott ki a sorból, de különösebben kiemelni sem tudok mást.

Visszatérve az akciójelenetekre, és úgy az egész látottakra, eléggé bejött, hogy odafigyeltek a fényképezésre, valamint arra, hogy melyik jelenetet milyen szögből rögzítenek. Illetve arra is fektettek hangsúlyt, hogy a háttérben épp mi terül el, plusz a fényhatások is egészen jól érvényesültek.

Felejthető akciófilm, amit még leírni is rossz egy Jack Ryan-filmről, viszont ez így mindent összevetve számomra nem adott többet egy gyenge 6/10-es filmélménytől, ami közben gyakran tettem megjegyzéseket.