Mindketten határozott személyiségek: Holly (Katherine Heigl) egy sikeres vállalkozást üzemeltet és a karrierjére koncentrál, míg Eric (Josh Duhamel) egy sporthálózat ígéretes igazgatója és emellett imádja a nőket és a motorját. Az első, katasztrofálisra sikeredett randijuk után viszont csak két közös pont van bennük: utálják egymást és imádják a keresztlányukat, Sophie-t. De amikor a sors egy váratlan fordulattal úgy hozza, hogy csak ők maradnak Sophie-nak, a kislány érdekében félre kell tenniük mindenféle nézeteltérésüket és utálatukat egymás iránt. Kénytelenek összeköltözni, a karrierjüket, az eddig fontosnak vélt dolgokat háttérbe szorítani, és találni egy közös nevezőt, hogy az együttélés elviselhetőbbé váljon… ami egy idő után már nem is annyira szörnyű, mint ahogy azt elsőre gondolták.

Greg Berlanti első filmje óta kereken tíz év telt el, és ahhoz képest, hogy második rendezéséről van szó, nagyjából össze tudta kaparni a szálakat, bár olykor akadt némi fejetlenség és persze a szokványos momentumok követik egymást végig. Egy újabb olyan film, amiben megvannak a sablonos „lépcsők”, de végül happy enddel végződik minden, és ezt ki ne tudta volna már az elején? Nem mondom, hogy még valaha leülök elé, de egyszer nézhető, és tényleg nem kell tőle sokat várni, mert egyértelműen nem jobb a középszertől.

Vígjátékként indít, majd kis szomorkás rész, aztán csak sima film néha egy-két poénnal, bár nagyon sokat ellőttek a bemutatóban, viszont ezek ellenére film közben ugyanúgy nevettem rajta. Aranyos és megmosolyogtató reakciói voltak a babának, mikor titokban Heigl és Duhamel karaktere elkezd összemelegedni. Az egyik fő nevetésgenerátor vitathatatlanul azok a részek, mikor Heigl és Duhamel karaktere elkezdi oltani egymást. Ezzel abszolút ki voltam békülve, de igazából azért nem tudott feljebb kapaszkodni a tízes skála egy jobb szintjére, mert sokszor semmilyen cselekmények követték egymást, és már-már az ásítozás kerülgetett.

Katherine Heigl továbbra sem adott hozzá semmi extrát, ez a karakter nagyon megy neki, de egyszerűen ő is le van ragadva, pedig vehetne példát Natalie Portmantől. Na jó, lehet, kicsit erős példa volt. Egyedül az szolgál előnyére, hogy Josh Duhamellel tényleg összeillő párrá váltak végül. Duhamel szerepéhez méltóan korrektül hozta a laza apát, akinek nem nagy fáradtság, ha meg kell szerezni egy-egy nőt, de végül a családi ösztöne érvényesül. A baba mindenképp érdekel még néhány szót, mégpedig egyrészt azért mert baromi aranyos volt, másrészt pedig nem folyton ugyanazt a babát láthattuk, ugyanis Alexis Clagett, Brynn Clagett és Brooke Clagett, a hármas ikerpár felváltva játszották a kis mókamestert. Christina Hendricks is feltűnt pár percre, amiért említést érdemel, de még Josh Lucas is hozta a tipikus gyerek-dokit, aki titokban nagy szoknyavadász, és tudjuk ki szíve választottja.

Nem több, nem kevesebb, kereken 5/10-et ért el nálam, és egy unalmas délutánt egy picivel jobbá varázsol, de azért némi kólát és chipset készítsetek be a nem túl izgis percekre.