Ádám illegális szereket csempész külföldre és azt tervezi, hogy barátnőjével, Annával lenyúlják a következő szállítmányt, megszöknek és új életet kezdenek. Egy váratlan fordulat miatt azonban arra kényszerül, hogy egyedül utazzon el. Innentől viszont az események láncolata dominószerűen követi egymást és Ádám egyik rossz döntés után hozza meg a másikat.

Ismét magyar filmre adtam fejem, és Pancakespeedy társaságában megtekintettem a Hurok című magyar thrillert, ami egy nagyon biztató képsorokkal nyitó alkotás, és jó darabig a székbe is szögezett, de hamar elfogyott a kraft. Abszolút remekül működik a film atmoszférája, és a szereplőket is imádtam, de amikor rájöttem, hogy ugyanazon alapokon nyugszik a Hurok, mint a Forráskód, akkor elszállt a kedvem, és egyszerre rám tört az unalom.

Madarász Isti rendező-forgatókönyvírón látszott az igyekezet, de ez a film soha nem mossa le magáról a copy-paste formulát, és ha valamit, akkor ezt nem igazán kultiválom. Mint írtam, az első húsz-harminc perc teljesen korrektül telik el, viszont amikor elkezdtek ismétlődni az események, ott minden összedőlt, én pedig reményemet vesztettem. Egyszerűen nem voltak annyira érdekesek az események egy-egy másik szemszögből megmutatva, hogy eldobjam tőle a hajam. Kicsit úgy tűnt, mintha az Inceptiont is másolná a film, csak épp sikertelenül.

A színészek viszont szimpatikusak egytől egyig. Száraz Dénes meglepően jól keltette életre a tipródó főhőst, aki tanul a saját hibáiból, és ezt el is hittem a remek színészi játékának köszönhetően. Megismerhetjük a magyar Jennifer Garnert, vagyis Martinovics Dorinát, aki szintén egy szimpatikus fiatal hölgy kiváló színészi adottságokkal. Dorina és Dénes között jól működik a kémia is, és még ha együtt nézve, nem is az a vérprofi páros, de legalább aranyosak voltak a maguk kis magyar valóságával. Na, meg persze befigyelt Endrebá, vagyis Anger Zsolt, aki legutóbb az Aranyélet című sorozatban vált a kedvencemmé, és itt sem okoz csalódást az ijesztő tekinteteivel.

A sztorihoz visszakanyarodva, voltak benne kimondottan jól működő részek, és megközelítések. Például a csempészés tárgyát képező ampullák körüli misztikus légkört jól kitalálta az író, és emellé még hihető is tudott maradni. A rendszámcrossovereket értettem, csak épp autós szakmabeliként rohadtul zavartak a kamurendszámok. Az operatőri munkát viszont egyértelműen muszáj kiemelni, hiszen nagyszerű képei vannak a Huroknak, ráadásul az agyonszűrőzött jelenetek is simán eladják a filmet a kisebb elvárással beülő nézőnek. Persze itt le kell szögeznem, hogy én sem vártam semmit, egyszerűen csak beültem, és vártam, hogy mi sül ki ebből az egészből.

Kétlem, hogy ez lesz az év legjobb magyar filmje, viszont egészen jó próbálkozás volt, azonban, ha egy igazán jó időutazós filmet kellene mondanom az elmúlt évekből, akkor egyértelműen a Looper ugrik be. Nem hollywoodi mércével nézem, csak egy összeszedettebb filmet vártam. Nyilván lehet jönni azzal, hogy kevesebb pénzből készült a Hurok, és a többi, de az ötlet sohasem pénz kérdése volt. Leírod a forgatókönyvbe, és megvalósítod. Nem gondolnám, hogy ennél a filmnél bármit is spóroltak volna költségvetési problémákra hivatkozva. Próbáltam felfelé kerekíteni, de ez így nálam 6/10-et tudott.