Egy tizenéves lány és édesanyja egy kisvárosba költöznek, és a lány rájön, hogy baleset történt az utcájuk végén lévő házban. Csakhogy a dolgok összekuszálódnak, amikor a lány összebarátkozik egy fiúval, a baleset egyetlen túlélőjével.

A horrorfilm, amit akár moziban is láthattunk volna, de bepalizás áldozatai lettünk. Részemről nagy várakozás övezte körül ezt a Jennifer Lawrence főszereplésével készült horrort, amire az első hivatalos fotóval vettek meg, de ne szaladjunk ennyire előre. Mark Tonderai rendezett, bár a David Loucka által írt forgatókönyv sem valami nagy szám, viszont a végével némileg megmentette a látottakat. Ám arra érdemes felkészülni, hogy Jonathan Mostow története végig a klasszikus, kijárt utat követi, így nem sok meglepetés jut.

Minden horrorfilm legfontosabb összetevője elhitetni a nézővel a körítést, megteremteni a hangulatot, hogy a kategória beteljesítse célját. Az van, hogy a hangulatot elég nyögvenyelősen, de azért csak sikerült valahogy megteremteniük, viszont szerintem hatalmas hibája, hogy egyszerűen túlhúzták. Olyan ez, mint amikor várod, hogy jöjjön a lényeg, és nem jön, aztán meg amikor már igen, akkor szinte késő. Magyarán szépen kisétáltak a szakadék szélére, és onnan próbáltak meg visszajönni, és hiába jött ez össze valamennyire, már nem kárpótlás az első hatvan percért, ami alatt halálra rémülés helyett halálra untam magam.

Pedig… nézzük csak meg az elejét, amikor vizuális téren annyira jó effekteket használtak, és ezzel a hatással kegyetlenül összezavarták a nézőt, de hogy konkrét legyek: ültem a sötét szobában, és elbizonytalanítottak, nem tudtam, hogy mi folyik körülöttem. Bemosódott képkockák, oda-vissza pörgetés, bejátszás, melyeket remek hangeffektekkel kísértek, aztán pedig elindult lefelé a lejtőn, és jött a szakadék széle. Javára szóljon, hogy a vége felé összekapták magukat, és beindulnak az események, de itt is többet vártam, méghozzá a főszereplőcsajtól.

A feljebbi linket követve láthattok egy állati ütős képet Jennifer Lawrence-ről, és emiatt is volt várós részemről, de így egy nap távlatában Max Thieriot alakítása mégis jobban megragadt, ez pedig szégyen. Lawrence-t első körben egy kerekarcú, kissé irritáló személyiségként írnám le, ami érdekes dolog, mert egyébként bírom őt, és tehetségesnek is tartom, csak mégis hiányzott belőle valami. A későbbiekben viszont a fehér felső hatásosan kiemeli bájait, és az összefogott haj is előnyösebben áll neki. A Max Thieriot által alakított figurát nem nagyon boncolgatnám, de a tőle látott alakítás sokkal jobb, mint Lawrence-é. Elisabeth Shue nagyszerű választás az anya szerepére, és legalább kinézetre összhangban van lányával.

Amikor megláttam a két szöszit az adott helyszínen, már alapból adott volt egyfajta baljós hangulat, főleg a horror köntösbe csomagolásnak köszönhetően, és ez jó. Az egyik vágókép, egy táj azonnal bevillan, de sajnálom, hogy a továbbiakban nem szorgalmazták az ilyeneket.

Érdekes helyzet állt elő, mert egyszerre unatkoztam, és az izgalomfaktor is elég jól állt, mert aggódtam, akiért aggódni kell, persze nyilván ez már a vége felé, amikor már megvolt benne az, ami szinte végig csak nyomokban volt érzékelhető. Ezek fényében bátrabban ítélem 5/10-re, és szerintem megosztja majd közönségét, de majd megmondjátok ti is a tutit.