Herkules végzete születésekor elrendeltetett: Zeusz megjósolta, ő lesz az, aki legnagyobb harcosként a zsarnoki uralmat megdöntve elhozza a békét. Azonban az ifjú félisten még nem is sejti, mekkora utat kell megtennie, hogy sorsa beteljesedjen. Egyetlen vágya, hogy igaz szerelmével, Hébével lehessen. A gyönyörű krétai hercegnőt viszont Herkules testvérének, Iphiklésznek szánták feleségül, így Herkules jelenléte nem kívánatossá válik a király számára. Hogy beteljesedjen a frigy, Herkulest Egyiptomba száműzik, rabszolga kereskedők kezére kerülve pedig eladják gladiátornak. Az egyre népszerűbb harcos nem adja fel a küzdelmet, bosszút akar állni a királyon, az összeesküvőkön. Herkules rájön, hogy sokkal nagyobb erő lakozik benne, mint azt valaha is elképzelte: Zeusz fiaként isteni hatalommal bír. A vakmerő és bátor harcos visszatérve hazájába, az elnyomottak élére áll, és vezérükként indul a király elleni küzdelembe, hogy megszabadítsa a birodalmat a félelemtől, és az elnyomástól, beteljesítve ezzel az isteni jóslatot.

A megérzésekre mindig érdemes hallgatni. Herkules legendája? Miért nem inkább Herkules szerelme? Nem teljes egészében ipari hulladék a Kellan Lutz főszereplésével készült januárban bemutatott adaptáció, de nem áll tőle annyira távol. Renny Harlin (12 menet, Chliffhanger - Függő játszma, Még drágább az életed) foglalt helyet a rendezői székben, de úgy gondolom, hogy maga a rendezés nem torkollott katasztrófába, ellentétben a forgatókönyvvel. Nem is értem, hogyan gondolták ezt a romantikus szálat - mert oké, hogy Herkules történetének ez is része, de ennyire nyálasan bemutatni… A végére már a fejemet fogtam főként emiatt.

Holott az első félóra mondhatni kimondottan jó hangulatú, sokkal kosztümösebb, mint a Dwayne Johnson főszereplésével készült változat, ennek köszönhetően jobban hasonlított a Kevin Sorbo-féle sorozathoz. Persze akkor most elvonatkoztattam attól, hogy Lutz mennyire nem szimpatikus Herkules, bár a végére változott az álláspontom, de ekkorra már sok más dolog miatt volt késő. Illetve afölött is elsiklottam, hogy az eleje teljes egészében 300 koppintás. A képi világát egy az egyben lemásolták, amire később rá is jöttek, ezért borzasztóan sok hideg színt használtak, hogy kiköszörüljék a csorbát.

Ott romlott el igazán a film, amikor a láncra vert Herkulest láthatjuk, aki az égiek felé benyújtja igényét egy kis erőre, és meg is kapja azt. Ekkor teljes egészében nevetségessé válik minden, de tényleg minden, amit addig felépítettek. Ezt így miért kellett? Merthogy ezt és az ostoros jelenetet leszámítva, ami megint borzasztó nagy baromság, lehetett volna egy erős középszer a filmből, de így megbecstelenítette önmagát. Egyébként ezeket leszámítva teljesen rendben volt a képi világa - nyilván azokra a percekre gondolok, amikor nem 300-as stílusban nyomulnak. Korrekt kis kosztümös kalandfilm egészen elfogadható főszereplőkkel, csak hát sokat akart a szarka, és nem bírta a… Azt hiszem, ez ide a legjobb hasonlat.

Tényleg tetszett, és meglepett, hogy helyenként mennyire eltalálták a kor tónusát, és a szereplők ruházata is sokkal korhűbb volt, mint a másik filmben. Egyszerűen kosztümösebbre hangolták, és ez nem volt hátrány. A másik hatalmas hibát ott követték el, amikor Herkules elővette fénykardját, és elkezdett vele hadonászni. Zeusz vállalta nyíltan valaha is, hogy van egy félig ember fia? Nem tudok róla, de elképzelhető, hogy az én görög történelemtudásom kopottas. Majd megmondjátok, ha nem így volt.

Kellan Lutzot akaratlanul is párosítja az ember a Twilighttal, és itt ez a szerelmi szál csak súlyosbította a helyzetét. Nem volt rossz, amit tőle látunk, csak olyan kis izompacsirta nyálgép hatást keltett. Viszont egy-két csatajelenetben különösen jól bánt a karddal, és a készítők részéről a belassítások is elfértek. Gaia Weiss játszotta a női főszereplőt, egy tipikus női karaktert, aki él-hal szerelméért. Jól csinálta. Scott Adkinstől viszont nagyon erős játékot láthatunk, Liam Garrigan pedig azért tudott jó lenni, mert egy az egyben unszimpatikus feje van, és a karakteréhez tökéletesen illett. Liam McIntyre is említést érdemel, bár neki már nem új ez a világ, viszont igazán remekül tolta mindvégig.

A Herkules legendája lehetett volna sokkal ütősebb kalandfilm is, de a forgatókönyvírók a fény felé fordultak, ahelyett, hogy saját kútfőből merítettek volna ihletet. Nem teljesen katasztrofális a végeredmény, de egyszer elég volt: 5/10.