Ne légy szerény! Ez az üzleti világ alapszabálya. Efraim Diveroli (Jonah Hill) és David Packouz (Miles Teller) ugyan semmit nem tud sem szabályokról sem az üzleti világról - lepukkant kis szobában élnek Miamiban, és napjuk nagy részét különféle füvek szívásával töltik -, de amikor meghökkentő módon az ölükbe pottyan a szerencse, nem mondanak nemet: és hamarosan aláírnak egy háromszáz millió dolláros szerződést a Védelmi Minisztériummal. Vállalják, hogy fegyvert és muníciót szállítsanak Afganisztánba az USA szövetségeseinek. Nem csináltak még ilyet soha, ennyi pénzről még csak álmodni sem mertek, de igent mondanak – és igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, amivel elképesztő bonyodalmakba keverik magukat. Orosz fegyverkereskedők, albán gengszterek, washingtoni politikusok, egy svájci külkereskedő keringenek körülöttük… Miami Beachtől az iraki-afgán határig ver hullámokat ez a szélhámosság.

Hah! Megmondom őszintén, hogy ezt a filmet nem terveztem be, de a nyaralás előtti napon mégis elmentem rá. Ennek oka csupán annyi, hogy twitteren többen dicsértétek, így engedtem a csábításnak. Arról nem is beszélve, hogy ott lebegett előttem az "egy nevetős vígjáték" reményében tábla. Csakhogy ez nem épp erről szól, és jelen esetben remek példa az előzetes arra, hogyan vegyük el a néző kedvét a valamitől - merthogy az alapján bizonyára a film közelébe sem mentem volna, maximum itthon a tévében.

Ezek fényében mindenképpen tisztázást igényel a téma: a Haverok fegyverben nem vígjáték, ahogyan azt árulták, sokkal inkább dramedy, mint a Másnaposok 3, csak ez jól sült el, és egyáltalán nem érződött az erőltetettség szaga. Nyilván annyit mindenképpen hozzátennék, hogy a szinkronja egy mestermű, ahogyan azt twitteren is rebesgettétek! A változatos, és kreatív kifejezések eszméletlenül hatásvadászok, és sokszor azok öltöztetik fel az adott pillanatot. Annak még egyelőre nem néztem utána, hogy Jonah Hill nevetése szinkronmunka, vagy ő szállt el ennyire, de engem azzal is kilóra megvettek.

Jonah Hill konkrétan legalább húsz kilót hízott a szerep kedvéért, de ez semmi. Olyan agyeldobós játékot láthatunk tőle, hogy öröm volt nézni, s látni, ahogyan élvezi, amikor mások fölé helyezi önmagát, közben pedig hatalmasakat kaszál. Nem olvastam utána, de mivel elvileg igaz történet, így az Efraim Diveroli név zseniális csengése nem a forgatókönyvíróknak köszönhető, de nagyon bírtam a cselekmény során, amikor elhangzott a neve. Miles Teller is hízott, csak ő másképp. Nincs gond a jóllakott kölyökgólya ábrázattal, de azért tudva azt, hogy idén bokszfimben is szerepel, azért látszik, hogy a két szerep nem teljesen fér össze. Kérdéses volt számomra, hogy Hill és Teller hogyan működnek majd a vásznon, de azt kell mondanom, hogy jól szórakoztam, amikor közösen nyomták, ám egy idő után pont olyan érzés fogott el, mint a Social networknél, és nem is csaltak a megérzéseim.

Az a helyzet, hogy több mint egy hete láttam a filmet, és igazándiból Hill és Teller játéka maradt meg, viszont a moziban ülve a többi szereplő sem okozott csalódást. Sőt, igazándiból Bradley Cooper hosszú idő óta most először tűnt fel olyan színekben, hogy tetszett, amit tőle látok. A végén még sikerül lemosnia magáról a túlzott drámás múltat, és ez az enyves figura mennyire illett hozzá. A rendezésről kutyafuttában annyit ejtenék el, hogy ráfért már Todd Phillipsre egy valamirevaló film is, és örülök, hogy ezúttal úgy ragadott kamerát, hogy voltak eredeti ötleteik is. Még akkor is ezt mondom, ha valamennyire tényleg igaz történet nyomán mentek. A lényeg, hogy korrektül össze van rakva.

Imádtam azokat a jeleneteket, amikor kiléptek az országból, és együtt autóznak, és keveredtek izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba, de azokkal a részekkel sincs gond, amikor odahaza szórják a pénzt. A legjobb ezek közül egyértelműen a Bagdadhoz kapcsolódó jelenetsor, de nagyon bírtam az albániai sötétség élethű ábrázolását is. Nem szeretnék részletekbe menni, spoilerezni meg főleg nem, de ha bírtad Todd Phillips korábbi filmjeit, akkor ezen is ott a helyed. Tényleg nem az a végig röhögve nevetős vígjáték, de összességében nagyon szépen megmunkált darab, amelyen egyértelműen sokat dob a magyar szinkron. Lassan zárom is soraimat, és végül arra jutottam néhány napnyi töprengés után, hogy simán elfér rá a 9/10, mert most is simán újranézném.