Minden itt végződik: Harry, Ron és Hermione immár nem kerülheti el a végső összecsapást. Mindannyian tudják, hogy ez az utolsó felvonás. A három jó barát visszatér a Roxfortba, hogy felkutassa és elpusztítsa az utolsó horcruxot. Voldemort, aki egyre erősebb, uralma alá vonta a Mágiaügyi Minisztériumot és már Roxfort fölött is egyre nagyobb hatalma van, tudomást szerez a tervükről. A tét hatalmas, így mindent bevet a siker érdekében. Megkezdődik a Roxfort ostroma. Már többé semmi nem lesz ugyanolyan, mint volt.

Egy évtized. Ennyi időt emésztett fel a hét felvonásból, de nyolc filmből álló Harry Potter széria, ami igazi kinccsé nőtte ki magát. Voltak benne hullámvölgyek, de mindenképpen egy korrekt sorozat ért a végéhez, melyben David Yates rendezőnek volt az egyik legnagyobb szerepe, aki a nyolc filmből négyet rendezett. Nem lehetett kis meló ennyi karaktert mozgatni ennyi éven át, de simán kijelenthető, hogy profi munkát végzett minden alkalommal, még ha a Part I-nél egy kicsit morogtam is. Ha a két etapot egybe néznénk, baromi hosszú lenne, viszont a kettő együtt nagyobb élményhez juttatja a nézőt, mint így külön-külön. Nyilván a szóban forgó Part II az izgalmasabb, látványdúsabb. Főleg, hogy ezzel a második, és egyben végső felvonással egy az egyben berántottak több dolog miatt. Először is itt van a rendezés, ami több mint rendben volt, másrészt viszont néhol meglepően szépre és művészire sikeredett, amivel kilóra vettek meg maguknak. Nem igazán gondoltam volna, hogy egy Harry Potter-film valaha is képes lesz ilyenre, de megtörtént!

A vizuális effektusokra külön kitérnék egy kicsit, mert egyenesen látványorgia fogadja a nézőt, és tényleg annyira szép és hihetetlenül részleteiben gazdag a kidolgozást kapott, hogy ez már igazi művészet. Nagyon gyönyörű a képi világ, és a helyszínek is abszolút magával ragadóak, mind egytől egyig. Hogy csak néhány dolgot emeljek ki, a maszkok, Voldemort arca-keze, és a koboldok annyira pompásan festettek, hogy alig lehet szavakba önteni. Mindenesetre az fix, hogy öröm volt őket látni ezen a hatalmas vásznon.

Megérkezett a várva várt vég, ami jó sok csatával és ütközettel járt, hullottak a szereplők rendesen, itt már azért látszott, hogy nem gyerekekként harcoltak. Fokozatosan adagolják a küzdelmeket, és közben végig kalandos, bár hogy őszinte legyek, olykor akadt benne néhány percnyi üresjárat, ami valószínűleg azért lehetett, mert nem olvastam a könyveket. Néha nagyon úgy építkeztek, hogy mindenki olvasta a könyveket, így el van látva plusz információkkal, de valahogy nem gondoltak azokra a nézőkre, akik nem. Tudom, hogy így sem volt egyszerű dolog ezt a sorozatot filmre vinni, viszont ezt valahol kicsit hiányosságának érzem. (Még jó, hogy a haverom súgott néha, amikor érezte, hogy ez csak a könyvben van, vagy nem teljesen világosan van megmagyarázva.)

Apropó, itt jut eszembe, hogy a 2D változatra mentünk, amit egyáltalán nem bántam, mivel abszolút nem láttam potenciált a 3D-ben. Konvertált ugye, szóval nem lehetett olyan nagy durranás, amit mára több ismerős meg is erősített.

Jöjjenek a karakterek, és kezdem rögtön a kedvencemmel, aki miatt nyugodtan lehet utálni: Ralph Fiennes egy színészisten, tökéletes Voldemort megformálására, és engem egy az egyben megbabonáz látványa. Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam róla, viszont a Daniel Radcliffe, Emma Watson és Rupert Grint triónak sincs miért szégyenkeznie, lényegében ezekben a filmekben nőttek fel, és vívtak ki maguknak elég jó hírnevet. Mindnyájuk nagyon sokat fejlődött az évek során, mondhatni profivá fejlesztették karaktereiket, amivel szinte tökéletessé válik a franchise. Rengeteg mindenkit fel lehetne még sorolni ide, de úgy hiszem, fölösleges lenne, bár azért még Helena Bonham Carter érdemel egy röpke mondatot, mivel annyira jó választásnak tartom a szerepre, hogy szintén hasonló magasságokat képvisel, mint Voldemort.

Eljött a vég, a végső vég, tényleg nagy fejezet zárult most le, és ez a rész megkapja a 9/10-et, mert szinte epic volt. Ha az első résszel egybe vesszük akkor nyolc körül áll meg, mint ahogyan az egész szériára is egy erős nyolcast mondanék, ha összegezve kellene kifejezni az eddig látottakat.