A történet egy Albert (Jeremy Irvine) nevű fiú és Joey névre hallgató lovának elsöprő erejű története. Nehéz idők járnak, nemsokára kitör az I. világháború. Albert édesapja eladja Joey-t a brit lovasságnak, akik rögtön be is vetik őt a frontvonalakon túl – így megkezdődik Joey kalandos utazása, háttérben az első világháborúval. A temérdek akadály ellenére Joey mindig bátran szembenéz a veszéllyel, megérinti az embereket, és megváltoztatja mindenkinek az életét, akivel útközben találkozik. Albert azonban képtelen elfelejteni hű hátasát és egyben legjobb barátját, így hátrahagyva otthonát, a francia harcmezőket veszi célba, hogy megtalálja, és hazavigye az ő csatalovát.

Steven Spielberg 'idén' két filmet is bevállalt, és az először bemutatottal kimondottan nem szimpatizáltam, de ami a legnagyobb baj, hogy ez sem lett a tőle megszokott, általában hibátlan minőségű. Lehet, célszerűbb lett volna egyet, de az perfektre gyúrni. Több dolog miatt tartottam ettől, méghozzá a fő szál, vagyis a lovak, plusz a háborús témát is elég nehéz telibe találni, bár neki korábban már sikerült. Közel nem rossz, amit Spielberg véghezvitt, csak helyenként kimondottan unatkoztam, bár mondható ez minimális szenvedésnek is. Úgy éreztem, hogy nem tudta tökéletesen egybe gyúrni a családi és a háborús drámai szálat, ami összességében, nem vet rá jó fényt.

Félreértés ne essék, nincs vele annyira komoly bajom, mert a fiú és a ló története, plusz a családi háttere, valamint amit képvisel, meg amit elér, az mind csodálatos és élvezhető momentumok sorozata. Nagyon érdekesen mutatták be például az egyszerű szántást, vagy ahogyan a fiú küzd apjával a lóért, és kiáll mellette. Valóban rendkívüli barátság szövődött közéjük, és még a háborús jelenetekben is megállta helyét a főszereplőt alakító srác. Spielberg annyira otthonosan mozog a családi alkotásokban, hogy csúnya lett volna, hogyha épp ezen a vonalon okoz csalódást.

Viszont! Számomra a legnagyobb negatívum, hogy úgy tűnt, mintha kóvályogtak volna a háborús és a családi szál között. Szerintem egész egyszerűen az van, hogy nem sikerült a két vonalat eggyé vasalni, és akkor még ott van, hogy a vége olyan Spielberg-féle mese habbal szerűség. Ezzel most mi a jó francot kezdjek? Hová soroljam? A háborús filmekkel meg amúgy is hadilábon állok valamennyire, mert többször terhelnek le, mint szórakoztatnak. Ez utóbbival nincs is gond, hiszen a háború sose vidám téma, nem is ezért nézek ilyeneket. Talán épp ezért van, hogy baromi nehéz belőle helytállót kreálni. Amennyiben a valósághűséget vesszük górcső alá, azzal bizony nincs baj, mert ettől földhözragadtabb filmet most nem nagyon tudnék említeni. Nem is konkrétan a háborúra fókuszál, hanem elmegy mellette picit, persze ez nem egyenlő azzal, hogy csak nyomokban érintik, mert igen is, vagyunk a csatatéren is, ahol emberek halnak, lovak vesznek oda, és tökéletesen visszaköszön a pokol.

Alapjában véve legtöbbször csendes, nyugodt hangvitelű, és emellett minden egyes apró elem kidolgozása tökéletes. Nem sietnek sehová, mondjuk volt rá 146 percük, hogy szépen elmeséljenek mindent, viszont a ló úgy közép tájt picit feledésbe merült, és csak aztán helyeznek rá újra nagyobb hangsúlyt. Ez csak annyiban mondható kicsit 'komolyabb hibának', mert rá és gazdájára épül az egész história.

Kimondottan megragadt az egyik képátmenet, amikor a szoknyára közelítenek rá, és a szántóföldön lyukadunk ki, na az ilyen megoldásokat szeretem, mert zseniális. Összességében meglehetősen jól használták a fényeket, és még a sötét jeleneteknél is tisztán kivehető minden, ami szép fényképezésre vall. Ahhoz viszont egyértelműen kétség nem fér, hogy gyönyörű utat jár be a film, és tetszik, hogy tartalmasan jutottak el A-ból B-be.

A szereplőkkel az van, hogy remekelnek, de úgy mindenki. Jeremy Irvine tehetséges fiatalember, tényleg elhittem neki mindent, amit nyújtott a vásznon. A háború okozta nyomás nem csak az idősebb, de a fiatalabb színészek arcán is remekül visszaköszön. Benedict Cumberbatch mostanság még egy felkapottabb név, aki eléggé jó irányban halad, de sajnos belőle igen keveset kapunk, és ez szinte ki is merül néhány lovaglós jelenettel.

Összességében úgy éreztem, mintha kicsit tanácstalanok lettek volna, és néha a háború, máskor pedig a ló került előképbe, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy melyik a fontosabb. Végül mielőtt kitérnék pontjaira, javaslom, hogy érdemes állni hagyni néhány napot, mielőtt levonja az ember a konklúziót, mert súlya van, ez nem vitás. Bár, hogy a viharba ne lenne egy háborús filmnek. Részemről biztosan az egyszer nézős kategória, viszont hezitáltam a hét és nyolc között, de végül az erős 7/10-et reálisabbnak látom, mert a nyolcasért ettől többet kell nyújtani, háborús szál ide, vagy oda.