Greta Gerwig alakítja a címszereplőt, aki egy kedves bolond. Gyakornokként dolgozik egy tánctársulatnál, totálisan csóró, még lakása sincs, albérletről albérletre ugrál. Sophie nevű barátnőjével ugyan bensőséges a kapcsolata, ám az egyensúly felbomlik, mikor az összeköltözik a barátjával. Ettől fogva minden kudarccal végződik, amihez Frances hozzáfog, legyen szó karrierről vagy magánéletről, s közben még az ártalmatlannak tűnő szituációkban is csak úgy záporoznak a hihetetlen életigazságok.

Fesztiválok tömkelegét járta meg a Frances Ha, és Noah Baumbach rendező legjobb filmjeként beszél róla mindenki, azonban már a CineFesten is inkább az ágyat választottam az éjféli vetítés helyett, mert egy megérzés azt súgta, "nincs ez olyan jó, mint mondják". Nyilván ez csak duma, de tényleg kerültem valamilyen oknál fogva, és igen, utálhattok érte, de az én tetszésemet több ízben elkerülte, bár egyes pillanatait tudtam értékelni.

Emiatt persze egyedi alkotásról beszélünk, hiszen megvannak a maga kis értékei és különc motívumai, azonban mégsem tudtam úgy szeretni, ahogyan a legtöbben. A fekete-fehér képi világ egyértelműen ide tartozik, és az a helyzet, hogy jól is áll neki, de engem valahogy sok alkalommal untatott, és a másfél órás játékidő eltelését is erőteljesen vártam. Sőt, tovább megyek, néha a Tom és Jerrys fogpiszkálós effektus is befigyelt, ami nem vet túlzottan jó fényt e műre.

A Frances Ha igazából két főszereplős, és elég jól boncolgatja azt a témát, hogy a címszereplő mennyire magányos lakótársa(?) nélkül. Előbbit kelti életre átkozottul életrevaló módon Greta Gerwig, utóbbit pedig Mickey Sumner. Nos, a két hölgyemény helyenként könnyed és kevésbé vidám játszadozásait jól eltalálták, ezekkel megfogtak, de valahogy a köztes időt nem sikerült túl izgalmasan kitölteni. Michael Esper és Adam Driver jelenléte túl sok vizet nem zavar, de mégis részei ők is a történetnek, viszont ennyiben kimerül, amit el tudok és akarok róluk mondani.

Rövidre is fognám ezúttal, mert a lényeget feljebb már olvashattátok, tehát nem egy korszakalkotó mű, de a fesztiválos filmek világába kiválóan illik, csak épp nem való ez mindenkinek - ezúttal még nekem sem. Művészmoziban ajánlott megnézni, hiszen így nagyobb lehet az élmény, de egy gyengécske 6/10-ben kimerülnek pontjai.