Adam rosszkedvű, magának való férfi. Történelmet tanít a Torontói Egyetemen, és a diákokon kívül az egyetlen emberi kapcsolata a barátnője, Mary, bár a vele töltött időtöltés szinte csak a szexre korlátozódik. Amikor az egyik kollégája ajánlására megnéz egy filmet, megdöbbenve fedezi fel, hogy a főszerepet játszó színész az ő tökéletes hasonmása. Adam elsöprő vágyat érez, hogy találkozzon Anthonyval. Hamarosan azon veszik észre magukat, hogy az életük bizarr módon összefonódik egymással.

Mennyire érdekes, hogy az Ellenség már régóta várólistán pihent, hiszen Denis Villeneuve rendezte, akire felnézek, mint rendezőre, mert szinte mindig kreatív munkákat ad ki a kezei közül, viszont ezzel a filmjével az első kétharmadában nem sikerült azonosulnom. Pedig a téma elég érdekfeszítő, már csak abból a szempontból is, hogy egy másik három évvel ezelőtt bemutatott thrillert, A hasonmást juttatta eszembe, ami számomra jobban összefoglalta ezt a témát.

Végig olyan érzések kavarogtak bennem, hogy annak a replikáját látom, és milyen durva ilyesmit írni egy ilyen témájú thrillerről… Baromira sajnálom, hogy sokáig nem sikerült egy hullámhosszra kerülnöm ezzel a filmmel, mert akartam szeretni, de csak a végére sikerült felkelteniük a figyelmem. Ugyanakkor az is tény, hogy a záró képsor után anyáztam egy sort, mert nem ilyen véget képzeltem el neki. No, ettől jók Villeneuve filmjei, hogy nem fél kilépni a keréknyomból.

A másfél órás játékidő nem rövid, nem is hosszú, és arra is gondoltam, hogy a történetvezetés azért lehetett olyan vontatott az első kétharmadában, mert eleve azt akarták éreztetni, hogy valami nagyon nem stimmel. Tetszett egyébként, hogy az utolsó jelenetek olyan sejtelmesre lettek hangolva. Egy picit jóllakott az egyik oldal is, meg a másik is, ugyanakkor lyuk is került az éterbe, ami megkérdőjelezi a jövőt. Nem rossz! Nagyon nem rossz!

Jake Gyllenhaal szerepvállalásait szeretem, mert ezúttal is egy olyan karaktert hozott, aki kicsit nem normális, és mivel dupla szerepről van szó, kellett is egy ilyen tehetségekkel megáldott színész, mert így tudott a két egyén teljes mértékben elkülönülni egymástól. Hiába Gyllenhaal játszotta mindkettejüket, egyáltalán nem esett nehezemre megkülönböztetni őket, és ez részben nyilván a szereplők kidolgozásának is volt köszönhető.

Mélanie Laurent mellett Sarah Gadon is meztelenkedik a filmben, habár ez valahol mellékes, ugyanakkor mivel egy kicsit szexközpontú is ez a thriller, így szükségesek és elkerülhetetlenek voltak az ilyen jelenetek. Nyilván ezeken túlmutat mindkettejük játéka, és az egyik nő ezért, a másik pedig azért tudott szerethető és érdekes maradni. Rövid értékelést ígértem a címben, úgyhogy zárom is soraimat. A vége miatt felkerekedtek a pontjai 7/10-re, és sajnálom, hogy vagy a hangulatomnak köszönhetően, vagy más miatt, de az első órában elég sokat nyomkodtam a telefonomat. Ui: pókfóbiások kerüljék a filmet!