A legjobb házasság is folyamatosan rászorul az elsősegélyre. Az évek óta házasságban élő két jó barát (Owen Wilson és Jason Sudeikis) felesége, amikor azt veszi észre, hogy férjeik állandóan a nőket bámulják, nőkről beszélgetnek és valószínűleg nőkkel álmodnak, megpróbálják ravaszul megoldani a helyzetet: adnak egy hét kimenőt. Rick és Fred egy hét elhajlási engedélyt kap. Azalatt azt csinálnak, amit akarnak, nincs kérdés, nincs harag… de egy hét múlva vissza kell térniük hűséges párjaikhoz (Jenna Fischer és Christina Applegate). Valóra vált álom? Első hallásra annak tűnik. De a két pasas fokozatosan rájön, hogy az általuk elképzelt facér élet egyáltalán nincs összhangban a valósággal.

Nem csalódtam bennetek Bobby és Peter Farrelly, hoztátok a formátokat, egy újabb agyromboló filmet, ami úszik a szánalmas poénokban, amiken már kínomban nevettem néha. Abszolút közepes vígjáték néhány tényleg nagyon ütős poénnal, de a maradék egyszerűen nem hivatott semmire. Igazából akinek bejöttek a Farrelly tesók korábbi filmjei, ezzel sem lesz baja, ellenben akinek nem, az messzire kerülje el, mert én is sokat ásítoztam. Részemről két filmjük marad a valamennyire kedvencek listáján, egyik a Dumb és Dumber – Dilibogyók, a másik pedig az Agyő, nagy ő! A közte lévő időszakot inkább nem jellemezném.

Szerintem pocsék volt a forgatókönyv is, végig kiszámítható, megmaradtak a tipikus, jól bevált szükségkellékek, és mindent úgy lőttek el, hogy a néző simán megmondja mi fog következni. Legalábbis velem így történt, pedig az esélyt megkapta, tényleg minden előítélet nélkül váltottam rá jegyet, hogy "hátha", de nem. Ne értsetek félre, nem vártam csavart sztorit, hiszen egy mondatban jellemezhető az egész történet, de némi fantáziát nem ártott volna beleinvitálni.

Főszereplők terén először is Owen Wilsonnak jobban áll a hosszabb haj, nem ez a lenyalt valami, bár ez a legkevesebb, az viszont nem normális, hogy mindenféle szemét szerepet elvállal. Van még ettől lejjebb? Azért ha rákattintotok IMDb-n, korábban jobban remekelt a srác, bár a Fúrófej Taylorral bebizonyította, hogy van lejjebb. Nálam nagyjából azzal a stílusával nyerő, ahogy az Éjszaka a múzeumban c. filmben játszott. Jason Sudeikist nem tudtam hová tenni, kicsit hasonlított balfaszságügyileg Ed Helmsre a Másnaposokból, de közel sem egy kategória, mert előbbi inkább lúzer, míg utóbbi a cool kategória. Akkor most jön az, hogy a legszebb az egészben, hogy a szereplők közül pont Christina Applegate kebelezett be a szimpátiájával, ami kicsit gáz a két főszereplőre nézve, de még Jenna Fischert is jobban csippantottam, mint Sudeikist.

Úgy látom, ha tökös vígjátékot akarok látni, akkor várnom kell május 26-ig, vagyis a Másnaposok 2 hazai premierdátumáig, erre meg megy mondjuk egy 5/10, de egyáltalán nem kötelező darab, szóval ha kimarad az életedből, sem veszítesz vele semmit. Pár nap után a film 98%-át kukába helyezi majd az agyam, avagy mondhatnám úgy is, hogy nem okozott maradandó "károsodást".