Néhány házaspár hetente egyszer találkozik. A cél ártatlan mulatság: játszanak és élvezik. Ám az egyik este nem a tervek szerint zajlik. A játék komolyra fordul - valami nagy baj történik. De ők nem hagyják magukat. Hiszen azért érkeztek, hogy jól érezzék magukat, ráadásul a rejtvényfejtésben is sok tapasztalatuk van: elhatározzák, hogy maguk oldják meg a titokzatos bűntényt.

A semmiből valami. Leginkább ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az Éjszakai játék című krimi-vígjátékot, amelyben stílusjegyek találkozásának lehetünk tanúi. Tegnap reggel valamiért megfordult a fejemben, hogy mégis csak be kéne ülnöm erre a filmre, aztán mivel egyszer élünk, nem is hezitáltam sokat. Elöljáróban annyit, hogy az Éjszakai játék piszkosul eredeti és valamennyire egyedi is lett. Egyébként viszont a New Line Cinema tarthatna tehetségtelen hollywoodi filmeseknek előadást arról, hogyan adjunk elcsépelt, semmirekellő címet egy egyébként kifejezetten remek ötleten alapuló akció-vígjátéknak.

Vágjunk bele a sűrűjébe! Az Éjszakai játék inkább jó film, semmint rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. Meglepődtem, hogy mennyire nem szokványos vonalat követnek a történet szálai, amely egyébként még, ha nem is annyira kitalálhatatlan, azért a sok "jön a farkasba" bele lehet gabalyodni a végére. Nézzük a pozitív oldalt, miszerint egyrészt egészen sokat nevettem, másrészt  John Francis Daley-Jonathan Goldstein rendezőpáros bőven kitett magáért. Vannak olyan jelenetei a filmnek, amikor ténylegesen úgy éreztem, mintha egy komoly krimi előtt ülnék, amelyből természetesen a humor sem hiányozhat, mint fűszerezés.

Csakhogy a humor részével az a helyzet, hogy sokszor inkább a markomba dőltem, mert a főszereplők annyira ostobára vették a figurát, hogy az már fájdalmas volt. Bírom a favicceket, azt is elviselem, ha valaki esztelen, de amikor direkt módon akarják velem ezt megetetni, no azt nem. Szóval a poénfaktorral akadtak kisebb bajok, konkrétan a legjobb jelző ide, hogy egész egyszerűen túltolták. Azt az érdemet viszont senki sem veheti el ettől a filmtől, hogy tényleg rohadt eredeti a történet, aztán pedig a csavarok is, csak épp néhol megborult a fűszertartó - ha értitek, mire célzok.

Végre egy olyan szerep Rachel McAdamsnek, amikor úgy igazán tudtam őt kedvelni, ráadásul úgy tökös, hogy azt alapvetően ki is nézném belőle. Nyilván néha ő is túljátssza a bogyóját, de ez már csak ilyen, színészileg teljesen rendben van, a repülőgépnél elsütött segges poénja pedig nagyon nagy humorforrás. Na meg true story. Jason Bateman hozta a szokásos figurát, tőle újat nem láthatunk. Kyle Chandler menő, de közben mégsem. A film meglepetésarca, aki a háttérből happolja el mindenkitől a lehetőséget, egyértelműen Jesse Plemons. Eszement jól tolja és annak is örültem, hogy Dexter is feltűnik a színen - hű, de rég láttam, basszus!

Egy szó, mint száz, hogy maradjon nektek is élmény a mozira, vagy fél év múlva a tévé előtt, zárom is soraimat, de összességében tetszett az Éjszakai játék, ami komoly kis akció-komédia lett erős krimi háttérrel és R-es vágással, szóval a vérrel nem spórolnak, és ez így van rendjén. Sajnálom azt a jó néhány olyan szituációt, amikor túltolják a szekeret és a poén inkább kínos, mintsem szórakoztató. Ennek ellenére, néha tényleg úgy tűnt, mintha egy komoly krimit néznék, és a humor is bejött valamilyen szinten. A 7/10 meglett.