Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egészen egymáshoz való: Gil esetleg Párizsban szeretne élni, és komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Gil szeret esőben Párizsban járkálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet részt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe.

Woody Allen mű, ami minden percéből visszaköszön, és maga a tény, hogy Párizsban zajlanak a történések, egyszerűen pazar. Vidám másfél órát köszönhetek ennek a filmnek, amit baromi aranyosnak, de még inkább tanulságosnak tartok. Valamennyire az emberi kapcsolatokra is fókuszál, de főleg arra, hogy hová lyukadunk ki, ha két ember nem egymás mellé való, hiába alkotnak egy párt. Ez lenne a tanulságos része, az aranyos pedig minden más: a hangulat, a helyszínek, a szereplők, a párbeszédek, a költőiség, a zene. Tényleg minden. Woody Allen nagyon ért a hangulatteremtéshez, és jelen esetben is nagyszerű munkát adott ki a kezei közül.

Owen Wilson az a színész a szememben, aki az utóbbi években elvállalt mindenféle útjába kerülő lim-lom szerepet, aminek köszönhetően egy kicsit leíródott nálam a srác. Végiggörgetve az IMDbjét, az elmúlt tíz évből kevesebb, mint 10 szereplését tudnám kiemelni. Mindenesetre most törleszt, ugyanis annyira állati jól alakítja a visszafojtott költő karakterét, hogy hihetetlen számomra. Már-már megdöbbentenie is sikerült, pedig az nem egyszerű nálam, de valóban annyira beleéli magát egyes jelenetekbe, hogy felvillant a gondolataimban az "igen, ő egy nagyszerű színész" tábla. Vele kapcsolatban így zárómondatként kiemelném még a karakterének jellemfejlődését is. Rachel McAdams is helyén volt, bár neki nem igazán kellett magát megerőltetnie ehhez a "semmi nem tetszik, és csináljuk azt, amit én akarok" fruskához, aki nem figyel a párjára.

Röviden ennyi, nem akarom túlnyújtani ezt az írást, igazából azt tudom mondani, hogy aki csak egy kicsit is szimpatizált az általam eddig leírtakkal, ugorjon neki, mert kellemes, könnyed, de azért mondanivalóval is rendelkező romantikus vígjáték ez egy jó adag Woody Allennel. Pontjait tekintve egy pillanatra sem gondolkoztam el rajta, amikor vége lett, felvillant a 7/10-es tábla, viszont abból a jó vastaggal írt hetes.