Azt az izgalmas rejtélyt mutatja be ez a francia-holland-svájci-belga koprodukcióban készült mese, hogy egy macska miként éli két életét - egyiket egy kislány, másikat pedig egy tolvaj mellett, de mi van akkor, ha egy kalandos este során összefutnak a szálak?

Amikor először megláttam a képét, és konkrétan felmosolyogtam erősen, hogy mit akarnak ezzel, viszont három perc múlva már azt mondogattam, hogy 'hé, egyáltalán nem is rossz'. Fura manapság ennyi animációs film közepette egy rajzolt mesét nézni, ami mindenképpen elfogadható élményt nyújtott, viszont kimondottan örültem, hogy nem nyújtották túl, mert abba jócskán beletört volna a macska bajsza.

Kimondottan gyerekeknek ajánlott, mert gonoszságoktól mentes, kedves és aranyos képsorokat vetítenek elénk, még akkor is, ha épp a rabló rosszfiút követi a 'kamera'. Nem sok ilyen van manapság, ezért kaphatta fel az Akadémia, habár szerintem annyira nem volt jó, hogy bekerüljön, de ez már az én bajom. Mondjuk az tény, hogy idén elég sivár volt az igazán jó animációs filmek felhozatala. Szóval felnőtt fejjel unatkoztam rajta, viszont csodásan békés hangulatot áraszt, és így mutatja be vele Párizst a háztetőkön és sikátorokon keresztül. Van benne konkrétan egy sötét jelenet, amit baromi jól oldottak meg, majd meglátjátok, ha rávetemedtek.

A karakterek helyenként szép formájúak amellett, hogy tipikusan franciásak, viszont egyes szereplőknek olyan különös arcszerkezetet rajzoltak, hogy minden volt, csak szép nem. Bután és aránytalanul néztek ki. Az egyik legnagyobb poén, az ugató kutya, akinek közben szakad a nyál a szájából.

Kissé agyzsibbasztó élmény felnőtt fejjel ilyet nézni, de mindenképpen ki akartam deríteni, mi okán került be a Legjobb animációs filmek közé. Részemről 6/10 lesz, és gondolom, fölösleges mondanom, hogy először és utoljára láttam. A film előtt a bemutatót mindenképpen ajánlom.