Edward D. Wood Jr. a hollywoodi filmtörténelem legemlékezetesebb negatív hőse. Következetesen végigvitte a "minden idők legrosszabb filmrendezője" szerepet, sőt forgatókönyveket is írt, színész és producer is volt egy személyben. A rendező élete által ihletett film bemutatja a rendező szabados, élvhajhász életét, a "B" kategóriás sci-fi történetek kiötlését és olcsó megvalósítását. Transzvesztita hajlamát és szánalmas barátságát az öregedő, hanyatló Lugosi Bélával, a Drakula-filmek egykori magyar származású sztárjával.

A fekete-fehér kép már önmagában kísértetiesen illik ehhez a Hollywoodi történethez, bár ez csak egyetlen apróság, amitől hátborzongatóan jó Tim Burton filmje. A '90-es évek, de fogalmazhatnék úgy is, hogy az egyik legjobb Hollywood insider produkcióját alkotta meg anno, ami mai napig megállja helyét, és kellemes szórakozást nyújt két órán keresztül. Burton stílusa tökéletesen beleégett a film minden egyes képkockájába, le sem tagadhatná, hogy az ő műve. Baromi jól festett a régi idők Amerikája, a helyszínek, a díszletek, és maga a sztori is nagyszerű, hiszen soha nem volt egyszerű feladat egy filmet összehozni. Ezen kívül bemutatnak egy nagyon szép barátságot, amely egy lelkes kezdő rendező és egy egykori filmcsillag között alakul ki. Csodálatos!

Martin Landau-t 1995-ben megérdemelten jutalmazták Oscar-díjjal Béla Lugosi megformálásáért, hiszen fergeteges és felejthetetlen alakítást nyújtott. A film egyik kitűnő fénypontja, aki sajátos Drakulás kézmozdulataival örökre megjegyezteti magát. Johnny Depp pedig nemes egyszerűséggel zseniális volt az álmait kergető filmes szerepében, és ahogyan már megszokhattuk tőle, ezúttal is átélően hozta az aktuális figurát, Edward D. Wood Jr-t. Sarah Jessica Parker és Bill Murray is említést érdemel, hiszen egy előbbi egész jól hozta a duzzogó fruskát, Murray pedig Murray. Vámpíra sem egy felejthető karakter, akit Lisa Marie játszott, és Martin Landau lánya, Juliet Landau is feltűnt a filmben.

Nem csak Landau kapott Oscar-díjat, hanem a legjobb smink és maszk kategóriában is győzedelmeskedett az Ed Wood. Megmaradtak bennem bizonyos képátmenetek, képátfolyások, amiket ma nem igen használnak, pedig tök jól mutatott. Imádtam, hogy régi klasszikus stílusban készült, ami szinte olyan hatást keltett, mintha egy 30-as, 40-es évekből származó Universalos horror előtt ülnék. Ezért a horrorokért ugye köztudottan rajongok. Az Ed Wood talán annyival tud többet az előbb említett horrorokhoz képest, hogy ezzel a filmes szakmával számomra izgalmasabbnak bizonyult. Nekem ez a film mennyei manna, a 9/10 sima ügy.