Értékelés: Ébredj velünk (Morning Glory)

Ébredj velünkAmikor a keményen dolgozó TV producert, Becky Fullert (Rachel McAdams) kirúgják a helyi híradóból, a karrierje kezd olyan siralmasan festeni, mint szánalmas szerelmi élete. Állást kap a „Pirkadat”-nál, a legutolsó helyen álló reggeli híradónál, és úgy dönt, feltámasztja a haldokló műsort azzal, hogy beszervezi a legendás műsorvezetőt, Mike Pomeroyt (Harrison Ford). Sajnos azonban Pomeroy nem hajlandó olyan szokásos reggeli műsorszámokkal foglalkozni, mint a celeb pletykák, időjárás, divat és főzőcske. És főleg nem hajlandó együtt dolgozni műsorvezető társával, Colleen Peckkel (Diane Keaton), az egykori szépségkirálynővel és régi reggeli műsoros szakmabelivel, aki viszont imádja az ilyesféle híreket. Miközben Mike és Colleen összecsapnak - először a kulisszák mögött, később már élő adásban is -, Becky Adam Bennett (Patrick Wilson) társproducer iránt érzett bimbózó szerelme is kezd szárba szökkenni, és Becky hamarosan azon kapja magát, hogy kétségbeesetten küzd, hogy megmentse kapcsolatát, jó hírét, állását, és magát a műsort.

Egész nézhető romantikus vígjátéknak ígérkezett az Ébredj velünk, amiből mozi helyett végül itthoni DVD-zés lett. Utólag belegondolva ez utóbbit nem is igazán bánom, mivel abszolút egyszer nézős, olykor idegesítő romkomról van itt szó. Roger Michell nem sok mindent rendezett nekünk az elmúlt 10 évben, talán 2002-es Ütközéspontot (Changing Lanes) lehetne kiemelni, de ez közel sem akkora siker. Hogy mi vele a baj? Annyit bénázik a főszereplő ebben a filmben, hogy ilyen a világon nincs, többször kapartam emiatt a falat, és néha a nagy pörgésben olyan szinten eltúloztak bizonyos dolgokat, hogy már-már a fájdalmas kategória.

Magyarul eltöltöttem 100 percet egy karrierista romantikus vígjátékkal, amiből nem lesz a kedvenc filmem, de azért néhány poénon sikerült elnevetni magam. Rachel McAdamsnek jól állt a karrierjét építgető TV-s szerep, bár néha idegesített, hogy buzgómócsingként viselkedett. Harrison Ford szintén jól alakította az eleinte önző, "mindenkit leszarok" újságírót, aki végül csak beadja a törülközőt, és lesüllyed addig, hogy egy reggeli műsorban szerepeljen. Diane Keaton illett igazából Ford mellé, de néha azért megmozdult bennem egy érzés, hogy milyen szerepeket el nem vállalnak egyes színészek. A színészek közül említést érdemel még Patrick Wilson, aki nem alakított hatalmasat, de legalább egy béna pasi szerep eljátszása összejött neki.

Szóval maradjunk annyiban, hogy valamennyire működött a romantika és a karrier motor is, de igazán maradandót nem alkot egyik terepen sem, így 5/10-ben kimerülnek pontjai. Érdemes jó sok popcornnal és kólával leülni elé, ha esetleg unalmas percek tanúi lennétek, legyen valami jó is közben.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

2 hozzászólás

  1. Timcsi

    Simán egyszer nézős kategória, és még annyit hozzáfűznék, hogy kezdek rájönni, hogy nem mindegy, kivel ülsz be a moziba megnézni egy filmet. Van egy barátnőm, akinek nincs túl kifinomult ízlése (értsd ilyen romkomokon kívül mást nem nagyon hajlandó megnézni), de ezt és a Koszorúslányokat is vele néztem moziban és meg kell mondjam, olyan jókat nevetett rajta, hogy nekem is jó kedvem lett tőle :D De igazából a három említett főbb szereplőn kívül semmire nem emlékszem belőle. Ez azért csak elmond valamit? :)

  2. Nekem se maradt meg sok a 3 főszereplőn kívül, szal dettó.

    A haverosra meg annyit, hogy nekem is van egy haverom, akivel a Becstelen Brigantykon szétröhögtük az agyunkat. Szerintem az egész termet heppivé tettük :D Nagy komoly jelenet, mikor Pitt karcolja bele Waltz homlokába a h..keresztet, mi meg szakadunk… szted? :) De nem ez volt az egyetlen. :P