A Doboztrollok egy komikus mese, amely Sajthidán játszódik, a puccos Viktória korabeli városban, ahol mindenki a vagyon, az előkelőség és a legbüdösebb finom sajtok megszállottja. A bájos, macskaköves utcácskák alatt laknak a Doboztrollok, ezek az undok szörnyek, akik éjszaka előmásznak a csatornákból, és ellopják azt, ami a városlakók szemében a legértékesebb: a gyerekeiket és a sajtjaikat. Legalább is így tartja a legenda, amiben az itteniek mindig is hittek. A valóságban a Doboztrollok különc és imádnivaló csodabogarak földalatti barlangokban élő közössége, akik újrahasznosított kartondobozokat hordanak úgy, ahogy a teknős a páncélját. A Doboztrollok születése óta úgy nevelik Tojást, az árva fiút, mintha közéjük tartozó kukabúvár és szemétgyűjtögető lenne. Amikor a Doboztrollokat célba veszi egy gonosz féregirtó, Suvasz, akinek feltett szándéka, hogy megsemmisíti őket, hogy így kerüljön be a sajthidai felsőbb körökbe, a csavargók jószívű bandája kénytelen adoptált gyámgyermekükhöz, és a kalandor gazdag lányhoz, Winnie-hez fordulni, hogy hidat verjenek a két világ között, amikor már érezni a változás - és a sajtok - szagát a levegőben…

A LAIKA mindig is réteg-animációs filmeket gyártott, ez alól a Doboztrollok sem kivétel, és a tizenkettes karika is teljes mértékben indokolt. Maga a történet aranyos, ugyanakkor bizarr és kicsit 'rémtörténetszerű' is, hiszen amikor belsőségekről és hasonlókról tart mondókat gonoszunk, az nem épp gyereknek való, a 12 év alatti érettebbek már simán beülhetnek rá. Graham Annable és Anthony Stacchi rendezték, akik most először kaptak egészesés filmet, és ez némileg érződött is, de összességében szépen sikerült kitölteniük a bő másfél órás játékidőt.

A gyártó cég a stop-trükk technikás animációs filmjeivel szerzett magának hírnevet, és mindig is szembementek a nagyobb stúdiók ötleteivel. Például jelen esetben sem szokványos a történet, de még a szereplők sem. Vagyis, főleg azok nem szokványosak, a doboztrollok, akik a nevük alapján vérszomjas fenevadak is lehetnének, de természetesen itt nem erről van szó. Érdemes megfigyelni egyrészt azt, hogy közösséget alkotnak, és összetartanak, másrészt pedig befogadtak egy tőlük idegen fajtájú lényt, akit nem voltak restek felnevelni sem.

A mi esetünkben teljesen mindegy, hogy kik voltak az eredeti szinkronhangok, ellenben a magyar szinkronnal megvoltam elégedve. Érződött rajta, hogy próbálták visszaadni az eredeti nyelvi sajátosságokat, mégsem vált erőltetetté. Sokkal inkább a kreativitás köszönt vissza, ami durva így leírva, főleg a mai szinkronvilágban. Animációs filmeknél nagy jelentőséggel bír a szinkron, hiszen azon jönnek, vagy nem jönnek át a karakterek mélységei, az adott szereplő igazi egyénisége.

A főszereplő fiú kissé olyanra sikerült, mintha Tim Burton keze alól rángatták volna ki, de erről szó sincs, viszont maga a világ elég bizarr ahhoz, hogy egy lapon lehessen említeni néhány korábbi Burton művel. Tojás tehát egy szimpatikus, talpraesett ifjú, aki helyenként már-már ijesztő kalandokba keveredik, azonban szívesen elnéztem a kis utazását, és a karakterfejlődését, ami végbement. A lánnyal már teljesen más a helyzet, nagyon különbözik Tojástól, és nem csak a neveltetésére gondolok, hanem a kinézetére is.

Összességében a gonosz elég jól művelte a rábízott feladatot, de valahol átlagos is volt, amolyan zsémbes vénember, aki mindenáron el akarta érni célját. Hatalomra akart törni. Mily meglepő. Maguk a doboztrollok érdekes kis teremtmények, és kíváncsi voltam, hogy vajon láthatjuk-e őket doboz nélkül is. Fura kis mókagépek, akik sok esetben ötletesen kerülnek a felszínre, és vicces, ahogyan bujkálnak az emberek elől, és ahogyan mozognak a sötétben.

Maga az animációs egyszerűnek tűnik, de mint a nem stop-trükk technikás animációs filmek esetében, itt is rengeteg munkával jár egy-egy karakter mozgatása, és a részletek kidolgozása. Gondolok itt az arcukra, de akár említhetném simán csak a mozgásukat is. Profi munka, ez nem kérdés, bár ez el is várható egy $60 millióból forgatott filmtől.

Legutóbb a ParaNorman egy mákszemnyivel jobban tetszett, de hangsúlyozom, hogy itt sem unatkoztam, viszont a nyolcas lécet nem ugrotta meg, így muszáj vagyok egy erősebb 7/10-zel értékelni.