A show business kegyetlen és kiszámíthatatlan: de mennie kell. Jackson Maine (Bradley Cooper) valaha híres volt, de az ital és az örök turnézás kiszívta minden erejét. Leáldozóban van a csillaga. Ám megismerkedik egy fiatal, naiv és ismeretlen énekesnővel (Lady Gaga), akiben meglátja a zsenit. A férfi támogatja felfedezettjét, és közben beleszeret. Egyre szenvedélyesebb viszonyuk közben egyre jobban el is távolodnak egymástól: mert az ismeretlen lány pályája fantasztikus ütemben ível felfelé.

Ősszel nem jutottam el a Csillag születik újragondolásra, amelyet a főszerepben is látható Bradley Cooper rendezett részben a saját forgatókönyvéből. Az amerikai színész első filmrendezéséről beszélünk, ami bizony nem hittem volna, de több sebből is vérzik. Szívesen mondanám, hogy tetszett, amit láttam, de a valóság sokkal ridegebb ettől. Egyik este pont volt hangulatom egy zenés filmhez, gondoltam a Csillag születik legalább egy kicsit elbűvöl majd, elvégre is oly sok jót hallottam róla az elmúlt hetek során, ám végül hatalmas csalódással zárult az a bizonyos este.

Tisztában vagyok vele, hogy feldolgozásról beszélünk, de egy ilyen sztori 2018-ban már nem állja meg a helyét - legalábbis a szememben biztosan nem! Nyilván ezzel nagyrészt egyedül leszek, hiszen kapott jelölést a film forgatókönyve is, és mint írtam, eddig tőletek is csak jókat hallottam róla, szerintem viszont szörnyen sablonos az egész, meg az a fránya "csak azért is menjünk rá az aranyszoborra" téma. A következő bekezdésben spoilerezni fogok, tehát aki nem látta a filmet, saját felelősségre olvasson tovább!

Nagyon fájt nekem, hogy már a film első félórája után tudtam, hová fut ki ez a sztori, így sok esetben fölöslegesnek érződött a két órán túlmutató játékidő. Továbbá, a végén, amikor Cooper karaktere fellógatja magát… szomorú volt, meg minden, de ezzel az erővel rákos is lehetett volna, ráadásul a karakter által folytatott életvitel hozományáról beszélünk, így nincs miért sajnálni az illetőt. Amit viszont végképp nem értek, hogy rendbe akarta hozni a házasságát, elment elvonóra, minden klappol, kiengedik, akkor is ott várja a szerető, sikeres és hűséges felesége, erre az a megoldás, hogy felakasztja magát?! Egyszerűen nem vág össze az egész. Érthetetlen, amihez nem szándékozok asszisztálni. SPOILERZÓNA VÉGE

Bradley Cooper színészileg nyilván nem okoz csalódást, komoly alakítást láthatunk tőle, viszont tényleg ott volt tavaly azon öt színész között, akik az évben a legjobbat hozták ki magukból? Hát… kötve hiszem, és nyilván a korábbi szerepeit elnézve nagyon nem terhelhette meg ez az alakítás. Lady Gagát alapvetően szerettem egészen végig, de egy Oscar-díjra jelölt színésznő ne úgy ébredjen már fel az egyik jelenetben, mint egy óvodás, aki megjátssza, hogy aludt! Ezt leszámítva nem volt vele bajom, s jó volt "kicsit jobban megismerni". Ha már, akkor Sam Elliott nevét is ideírom, hiszen ő is kapott jelölést, azonban ő teljesen megérdemelten.

Összességében a dalok előadása nagyon tetszett, meg maga a megvalósítás is feküdt, de nem gondolnám, hogy néhány hónap múlva erre a filmre bármennyire is emlékezni fogok. Ebben a témában a Bohém rapszódia még annak ellenére is jobban ütött, hogy ott sem értettem egyet Mercury agymenéseivel. Egyszerűen nem hagyott bennem mély nyomot, nem vett meg különösebben, és a játékidőt is fölöslegesen tolták túl. Nekem ez nagyon jó indulattal 6/10-et tudott, semmiképpen sem többet!