1992. Kolumbia. A kilencéves Cataleyának (Zoe Saldana) a szeme láttára gyilkolják meg a szüleit. Ő is épp csak megússza a mészárlást, és gengszter nagybátyjával, Emilióval (Cliff Curtis) az Egyesült Államokba menekül. Tizenöt évvel később bérgyilkosként dolgozik neki. A névjegye – egy az áldozatai mellkasára rajzolt orchidea – üzenet a szülei gyilkosainak. Cataleya mindenáron bosszút akar állni, még ha ez azt jelenti is, hogy mindent elveszíthet.

A hétvégén sikerült becserkésznem ezt a Zoe Saldana-filmet is, és hát nagyjából bejöttek a számításaim – sem többet, sem kevesebbet nem vártam tőle. Olivier Megaton (A szállító 3) rendezett a részben Luc Besson által írt forgatókönyvből, és hiába kapjuk az arcunkba az eseményeket, helyenként mégis úgy éreztem, hogy állunk, nem haladunk sehová, pedig de. Fura egy érzés, főleg hogy még csak hosszúnak sem mondható a 107 perces játékidő. Realisztikát nem feltétlenül érdemes benne keresni, hiszen tele van képtelen jelenetekkel, ami a valóságban nem, filmben viszont működik. Ezek baromi látványosak, izgalmasak, adrenalinnal telítettek, amelyek popcorn-hatást biztosítanak. Ugyanakkor ott van a másik dolog, a fő téma, vagyis a maffiás-drogkartelles közeg, ami önmagában nehezen emészthető, és ezt hajtja az egyszerű bosszú-motor.

Apropó, ha már bosszú, akkor erre kitérnék picit bővebben, mert emiatt rengeteg jelenet, vagy cselekménysor előre kiszámítható, és jó néhány klisét ellőnek benne, ami kihagyhatatlan a mai filmekből, és emiatt csökken a filmélmény – legalábbis számomra biztosan! Azért néhány alkalommal jócskán megleptek, konkrétan az egyik ilyen a börtönös jelenet, ahol tátva maradt a szám. Amin viszont kiakadtam, hogy az egyetlen Cataleyáról készült fénykép milyen sorsra juttatja… Kész. Teljesen kész, és esélye erre a valóságban igen kevés. Na de végtére is filmről van szó.

Zoe Saldanával nem tudom mi történt az évek során, de ebben a filmben csont és bőr a csaj, pedig anno nagyon nem így nézett ki. Bár itt most nagyon nem ez a lényeg, de nem tudtam mellette elmenni. Cataleya egyébként egy olyan név, amit napokkal később is simán beugrik, úgymond beleégett az agyamba. A szereplőgárdát hihetetlenül jól eltalálták, hiszen a fiatal Cataleyán keresztül egészen a súlyos arcokig mindenki a helyén volt, és ez baromi erős pozitívuma a filmnek. Saldana jól mozgott végig, elhittem neki amit csinál, és a vége felé eszembe jutott, hogy hasonlóan aprította az ellent mint Rambó. Sandanán kívül a többi szereplő is ismerős lesz a sorozatokban jártasabbaknak, hiszen szerepet játszott Lennie James (Jericho), Michael Vartan (Alias) és Cliff Curtis (Trauma) is, és mindannyian jól helytálltak ebben az erős közepes filmben.

Egészen jól szórakoztam, de a fent említettek fényében 6/10-re rúg a mérce, ami egyáltalán nem mondható rossz számnak, sőt!