Egy férjes asszonyt ismerhetünk meg, Catherine-t (Julianne Moore), aki kételkedik férje (Liam Neeson) hűségében, ezért oda jut, hogy egy prostit, Chloe-t (Amanda Seyfried) bérli fel, hogy megbizonyosodjon a férfi hűségéről. Chloe egyre közelebb kerül a család olyan tagjaihoz is, akihez nem kellene, sőt még azzal is számolni kell, hogy szeret hazudozni a hölgyemény, ezért komoly bajba is sodorja őket. Ráadásul még az is tetézi a bajt, hogy Catherine fia, Michael is a lány kiszemeltjei között van.

Atom Egoyan nekem momentán semmit nem mondd, pedig azért már összehozott pár filmet. Viszont, mivel nincs mihez viszonyítani, így ezzel elfogult tudok lenni, de ha a többi dráma, vagy éppen thriller kategóriában kellene elhelyeznem, mindenképpen jó pozíciót tudhat magáénak. Lássuk bővebben.

Liam Neesonnal kapcsolatban azért voltak elvárásaim, mert az Elrabolva című filmjével jó magasra felpakolta a lécet, de azzal nem is lehet összehasonlítani, mert tök más a témája. Mondjuk, ha belegondolok, színészileg, akit igazán ki lehet emelni, az természetesen Julianne Moore, hiszen olyan valósághűen alakítja a romokban heverő feleséget, hogy az ember azon nyomban együtt érzővé tud vele válni. Ráadásul, ha már a közepén csak sejtésünk lenne, hogy ezen kívül jóval nagyobb dolgok lapulnak a háttérben… de ebbe nem megyek bele, mert erősen spoileres lenne. Chloe megformálója, vagyis Amanda Seyfried már rögtön az elején azzal nyit, hogy a csodaszép testét mutogatja a nézőnek, és ez egyből az előnytelen oldala, így nem csoda, hogy nekem itt rögtön az jött le, hogy mekkora kis ribi. Ezen a már kialakult képén a film további részeiben bizony fog tudni javítani, későbbiekben megismerhetjük az érzelmesebb oldaláról is, ami nem árt, hiszen a Mamma Mia! sikerét meglovagolva elég hamar levetette gátlásait, na meg a ruháitól is könnyedén megszabadul többször is. Meglepetést okozott Nina Dobrev (The Vampire Diaries) pár perces vendégszereplése, mondjuk az is igaz, hogy nem rágtam magam végig a stáblistán.

Körüljárja az egész film hangulatát a kétségbeesés, a félelem, amit mindvégig nagyszerűen kezelnek, és így válik egy egyszerű filmből egy erősen közepes dráma. Az viszont tényleg durva, hogy végig játszadoznak egymással, és a nézőnek egy ideig még csak sejtése sincs, hogy az csak egy függöny, amit látunk, és mögötte lapul a valóság. Csak úgy figyelmeztetésképpen jegyzem meg így a végére, hogy a 18-as karikát lazán fel lehet lőni, ugyanis némi erotikus tartalom is keveredett ebbe a másfél órányi drámába, ami thrillerbe torkollik. Időt nem árt neki adni, szép lassan indul el, tehát sok cselekményt nem kell várni a film bő első felében, de utána olyan szinten belemennek a sűrűjébe, hogy nálam 7/10-nél landolt a mérce.