A napfényes Los Angeles felé soha nem látott tornádók közelednek. A Csendes-óceán vízét felkavaró széltölcsérek cápák ezreit repítik magukkal. A szélsőséges időjárás özönvizet zúdít a városra és a tenger csúcsragadozói ellepik az utcákat. Egy csapat szörfös Baz (Jaason Simmons) vezetésével sikeresen menekül a várost ellepő cápák elől a biztonságot nyújtó Beverly Hills dombjai közé, azonban az újra és újra kialakuló tornádók elől sem a földön, sem a levegőben nincsenek biztonságban. Feleségével (Tara Reid) és gyerekeivel karöltve hajmeresztő taktikákat bevetve harcolnak a mindenhonnan lecsapó cápákra.

Elkészült a Baywatch film cápás-parodizált változata, csak elfelejtették nagydobra verni. Illetve nem, hiszen amikor felbukkant a Cápavihar előzetese az interneten, futótűzként terjedt a híre, és blockbustereknél megszokott kattintás mennyiség érkezett rá. Tegyük félre a viccet, vagyis hogy pont ne. Muszáj volt sort kerítenem erre az Asylum alapműre, ami a Syfy gyártásában valósult meg, hiszen ez már az 'annyira rossz, hogy már jó' kategória ékköve.

Bevallom őszintén, sokkal rosszabbra, nézhetetlenebbre számítottam, de haveros programnak állati szórakoztató, és valamennyire kötelező is. A szereplők megállják a helyüket, és leginkább viccesek, hogy komoly fejjel végigtolták ezt az egészet, ellenben a film eredetiségét senki nem veheti el tőle. A CGI valami borzadály, főleg a cápákra gondolok, mondjuk abban a jelenetben, amikor a partmentén, az utcán az egyik cápa leharapott egy fickót, aztán meg úgy omlott a habok közé, mintha egy csomag vaníliacukrot öntöttek volna bele.

Minden képtelenség ellenére menő középkategóriás tévéfilm született, amit nem szabad komolyan venni, de a $250,000 dolláros költségvetésből kipréselték a maximumot. Ennyiből ilyen katasztrófafilmet… kreatív. Nyilván ez meg is látszott, de szerintem ebben a kategóriában minél trébb valami, annál ütősebb. Nem szabad jónak lennie. Süt róla a műanyag szag, és ugyan a horror-thriller műfajában aprít, mégis halálra röhögtük magunkat, amiről a gagyi kivitelezés gondoskodott.

Anthony C. Ferrante rendező és Thunder Levin forgatókönyvíró is megérdemli, hogy ide írjuk a nevét, mert megdolgoztak érte. Nem világos, hogy hogyan kerültek pont ebbe a filmbe, de tele volt meglepetésekkel és családi helyzetdrámákkal, ami komikusan hat, főleg a végén. Furcsa még, hogy klisékben is tobzódik, mégsem kiszámítható, hogy mi lesz az adott jelenet végkifejlete. A képet is agyonszűrőzték, hiszen ez a divat, bár végül is, nem lógott ki a sorból ez a behatás sem.

Mivel minden aprópénzből készült, és túlzásokkal is gyakran találkozhatunk, még ez is megnevettetett. A forgatókönyv néha nagyon spontánnak tűnt, nem holmi átgondolt, ésszerű firkálmánynak. Például amikor a Hollywood felirat betűit elkezdi szétfújni a szél, nagyjából még a fél stáblistát odafújta nekik, és közben a felirat fele még a hegyen is maradt. Az elporladó épületek is nagyon kemények, kábé nincs rá indok, hogy az adott ház egyik pillanatról a másikra mitől válik a vízzel egyenlővé. Kiemelném még a házban cápával küzdős jelenetet is, amikor a vizet annyira véresre csinálták, mintha vörösborban állnának a szereplők.

A láncfűrészes jelenet egyszerűen istenkirály - abból ráadásul mindkettő, bár a helikopteres-bombás is adta rendesen. Eredeti ötletek is voltak jó mélyről merítve, messzire túlszárnyalva a képtelenség határát. Sőt, a végére még az is látszott, hogy ahogyan fogyott a pénzük, és a CGI vihar mindennél műanyagabb lett, annyi viszont szent, hogy ilyet sem látni minden nap. Egy dolog viszont komolyan zavart, az pedig az operatőr hadonászása, akinek a kezét több alkalommal eltörtem volna, mert még b filmhez képest is alulmúlta minden sorstársát. Visszatérve a speciális effektekre, a végén a tornádóval is szépen elvitték magukat, kábé olyan volt, mintha füstöt kavarogtattak volna.

Ian Ziering alakította a férfi főszereplőt, a hőst, akinek kábé minden sikerül, az ő oldalán pedig Cassandra Scerbo akciózgatott. Scerbo nagyon hős, igazi belevaló maca, akinek képtelen sztorijai vannak, amin alapból nevet az ember, közben pedig az eyecandy faktort is felhúzta. Kihagytam valamit? Ja, igen, a shotgunját szívesen hazavinném, ugyanis a használóját meg sem ingatta, ellenben akár egy cápát is odébb lökött az autó tetejéről. Tara Reid viszont nagy csalódás - nem színészileg, egyébként. Mekkora bunkót játszik már, rendesen rossz volt nézni. John Heard viszont hatalmas forma, fogjátok szeretni.

Egy dolog biztos, nem szabad komolyan venni, és nem árt, ha nyitott vagy az újításokra, de a legfőbb dolog, mielőtt rászánnád magad: nézd meg az előzetesét! A végső jelenettel megkoronázták az egész filmet, és hirtelen a pontokkal is bajban vagyok, mert tévés szinten, az eredetiségét elnézve 6/10-et tudott.