Eilis (Saoirse Ronan) többre vágyik, mint amennyi jutott neki. Elhagyja hát az anyai otthont, és Írországból New Yorkba költözik. 1950-ben ez egy magányos, kíváncsi lány számára ez olyan, mintha egy másik bolygóra került volna. Hamar magával is ragadja a nagyváros forgataga, és a honvágyat gyorsan legyőzi egy mindent elsöprő szerelem. Ám nem ilyen egyszerű új életet kezdeni. A lány régi élete nem tűnik el nyomtalanul, és Eilis hamarosan válaszút előtt találja magát: választania kell két világ és két élet között.

Részemről a Brooklyn egy nagyon nehéz szülés volt, és jódarabig nem is igazán állt össze a kép, hogy mire fel a három Oscar-jelölés. Végül nehezen, de muszáj belátnom, hogy elég komoly alkotás, amelyben sok-sok érték lakozik, azonban a nyögvenyelős dinamikájáért már semmi sem fog kárpótolni. Még a fél üveg bor sem, amit bekészítettem. Pedig istenbizony, szerettem volna szeretni ezt a filmet, mert például a képi világába már az előzetes idején beleszerettem, és ennek köszönhetően kevésbé lettem csalódott, de a Brooklyn egyértelműen nem az én filmem.

A jelölések egyébként nem bizonyítanak mást, minthogy az Akadémia tagjai besavanyodott öregemberek, és ez hiába tűnik ez szapulásnak, nem erről van szó, mert korábban már sokszor bebizonyosodott. Az első tíz perc után tisztában voltam vele, hogy ez nekem sok lesz - illetve inkább kevés cselekmény szempontjából nézve. Viszont a második fele sokkal érzelmesebb, és nézhetőbb is volt, de sajnos nem sikerült eggyé válnom a filmmel, ami el is ássa John Crowley (A bűn hálójában) rendező legújabb alkotását. Nem más ez, mint egy lányról szóló történet, aki nem találja a helyét a világban, én pedig pontosan ugyanígy keresgéltem a helyem a székben.

Azonban kétség sem fér ahhoz, hogy Saoirse Ronan remek fiatal tehetség, de ne már! Nem volt tőle jobb alakítás, akit jelölhettek volna a legjobb színésznőnek? Nem akarom őt bántani, de fiatalabb korában sokkal szebben ragyogott, ráadásul ez a szerep megkívánta, hogy átlagossá legyen, ugyanakkor az is tény, hogy New Yorki létére lazán eljátszotta az ír lányt, amihez nagyban hozzásegítette a külseje. Nagyot alakít még a háttérben Julie Walters, és nyilván a később érkező Domhnall Gleeson sem okoz csalódást.

A Brooklyn tehát a Spotlighthoz hasonlóan nagyon nem az én filmem, de azért végigültem a tisztesség kedvéért, ám ez mit sem változtat azon, hogy nem értek egyet a jelöléseivel. Számomra túl lassú lefolyású volt, ami megölte az egész hangulatot, és végül kielégítetlenül távoztam. A Legjobb adaptált forgatókönyv jelölésben nem tudok nyilatkozni, nem olvastam az alapjául szolgáló könyvet, de tényleg ez lett az év egyik legjobb adaptációja?!

Aludtam rá két éjszakát, hátha megváltozik valamilyen irányba a véleményem, de az a helyzet, hogy stabilan egy dologra fókuszálok, ami megkönnyíti a dolgomat a pontozásban. Részemről sok jóindulattal 7/10 csúszik rá, és nem gond, hogy láttam, de teljesen másfajta drámára számítottam.