A Bright története egy olyan világban játszódik, ahol az emberek között orkok, tündérek és különféle egyéb mágikus lények is részesei a mindennapi életnek. A cselekmény egy ork zsarura és ember társára fókuszál, akik teljesen kizökkennek a mindennapokból, amikor feltűnik a színen egy nagyon erős és természetesen illegálisnak számító fegyver, a varázspálca. Az pedig nyilvánvaló, hogy mindenki erre utazik: a rendőrség, az alvilági orkok és a Mágia Különítmény is.

David Ayer (Harag, Suicide Squad) rendezőt alapvetően nagyon kedvelem, de néha teljesen másmilyen filmet készít, mint ami nekem tetszik, és ez alól a Bright sem kivétel. Kicsit olyan érzésem van, mintha Az utolsó műszakot akarta volna felturbózni, kiszínezni, csak ez nem igazán sikerült. Véleményem szerint azon megy el az egész, hogy a filmnek nincsenek alapjai, ezek hiányában pedig nehéz felhúzni egy stabil, statikailag is strapabíró építményt - jelen esetben filmet.

A másik tényező, amelynek az előkészületek idején még örültem, Max Landis (Az erő krónikája) forgatókönyvíró, aki az utóbbi időben szintén elég sokszor tévúton haladt, gondoltam majd most helyesbít. Nem jött össze. Nem akarok hosszan belemenni a Bright értékelésébe, igazából azon is gondolkodtam, hogy a Szabotázs - amelyet szintén Ayer rendezett - sorsára jut, és nem is írok róla, de nem hagyhatom szó nélkül, de azt nagyon sajnálom, hogy kedv hiányában két estére kellett bontani a megnézését.

Igazából még csak nem is a hangulatával van gond, hanem a történetvezetéssel és a folyamatosan felszínre törő baromságokkal, amelyek sorban verik ki a biztosítékokat. Legyünk nyitottak, fogadjuk el ezt a világot így, ahogy van… habár a rendőrség szolgálatában álló kentaur mellett nehéz elmenni, még jó, hogy csak egyetlen jelenetben erőltették egyetlen képkockára. A repdeső tündérekkel sincs gond, ellenben az a jelenet mi, amikor a benzinkúton Will Smith támasztja a polcot, amit a másikoldalról egy sportautó kaparó kerekekkel tol?! Itt kellett volna észnél lenni és kukázni a baromságokat, de akkor még a shopban driftelést kihagytam.

Szóval finoman fogalmazva is, Will Smith-t elkerüli mostanság a szerencse. Amúgy színészileg nem lenne vele gond, csak mindig könyékig nyúl abba a bizonyosba. Joel Edgerton arcából nem sokat látunk, a LAPD első ork zsaruját alakítja, akit senki sem szeret. Nehéz is az ilyenek sorsa. Jaj, hagyjuk már, az isten szerelmére - újabb klisé! Az egyébként kedvenceim között számon tartott Noomi Rapace-t sem tudtam elfogadni így… olyan kapkodós, semmilyen az egész. Lucy Fry viszont gyönyörűen bizonyít a háttérben, de Edgar Ramírez sem okoz csalódást ilyen fronton.

Tényleg sajnálom, kedves Netflix, hogy a Bright nem ragyogott elég élénken, mert ettől valahogy mindenki többet várt. Aztán a végén, amikor már azt hittem, hogy nincs lejjebb, kedvenc párosunk olyan vallomástételt mutat fel, hogy a hajam összes szála kihullott, így kopaszon leszek muszáj szilveszterezni. Ellenben, a zenei felelősnek hatalmas pacsi jár, az olykor felcsendülő dalok mindig feledtetik a kínos pillanatokat és a nehezen eltelt perceket. 5/10. Ui.: az orkok tintáin talán még dolgozhattak volna egy keveset, de valahogy így néhány nap távlatában mégsem tudok vacak filmként emlékezni a Brightra.