Mindenki focizik. Az egész falu a bajnokság lázában ég: a csapatok felkészülnek, és győzni akarnak. Az esélyes persze a helyi önkormányzat nagyvadjaiból álló társaság, élükön a polgármesterrel, aki nem tud hibázni, és helyettesével, aki meg nem szeret. De valami megzavarja az eddigi harmóniát: a falu legszegényebbjei, a helyi cigánytelepen csellengő kamaszok, élükön a börtönből frissen szabadult, aranylábú rosszfiúval, mellettük a dekázásban élen járó helyi pappal életükben először szintén neveznek. És nyerni akarnak. És mert a faluból elszármazott, titokzatos milliomos éppen ebben az évben dönt úgy, hogy szülőhelye legjobb focistáit kiutaztatja magához Brazíliába, hirtelen megemelkednek a tétek, és felkavarodnak a falu addig nyugodt hétköznapjai.

Az első előzetes idején megmosolyogtatott a Brazilok, és végül úgy jött ki a lépés, hogy mégis sikerült moziban esélyt adni ennek a filmnek, amit végül nem egészen érdemelt meg. Borsodi gyerekként amondó vagyok, hogy ezt a filmet valahol itt kellett volna forgatni, és még mélyebbre ásni a témában, mert sajnos amellett, hogy a történetvezetés is ingoványos talajra téved, csak a felszínt kapargatják. Az elején egész érdekes, ahogyan bemutatják a közeget, és addig teljesen jó hangulatban peregnek a percek, amíg el nem jön a döntőre való felkészülés ideje. Itt mintha elfogyott volna az ötlet, és csak csűrték-csavarták, de a hangulat csak nem lett az igazi.

Ha párhuzamot kellene vonnom valami frissel, akkor A mi kis falunk első részét tudnám felhozni, ami a maga módján viccesnek mondható, ugyanakkor arra már nem jutott elég kakaó, hogy a második részt is bevállaljam, mert többet unatkoztam, mint szórakoztam. A Brazilok helyszínei nagyon hasonlók, csak épp a foci köré épül az egész - legalábbis az előzetessel ezt sugallták. Viszont a valóságban inkább a magyarok és cigányok közötti rivalizálás veszi át a főszerepet, ami nagy kár. Nem is kérdés, hogy ezt is muszáj volt bemutatni, ugyanakkor sokkal nagyobb jelentőséget kapott, mint a foci, és így ellentmondásokba keveredik az egész film.

Sok nevet felsorolhatnék, de igazándiból a színészekkel nincs gond. Ők azt játszották el, amit a forgatókönyvbe foglaltak - gondolom én. Viszont akárhányszor megjelent a vásznon Török játszó Dóra Béla, mindig az ugrott be, hogy itt a magyar Eddie Redmayne. Legalábbis kinézetre elég sok a hasonlóság, és a bizonytalan karaktere ellenére nagyon jó arc, főleg, amit a végén bevállal mindenkivel szemben. Mindemellett elég jól sikerültek azok a jelenetek, amikor a rendőrök próbálnak kiszúrni az ellenféllel, csak épp nem mindig jön össze. Farkas Franciska az Aranyélet óta nagy kedvenc, és színészileg hozza is a tőle megszokott színvonalas játékot, de Anger Zsolt is jó fej abban a pár percben, amikor feltűnik a színen.

Nemrég pótoltam az Argo 2-t, amelyen borzasztó jól szórakoztam, idő hiányában viszont írás nem lett róla, és most is csak azért hoztam fel, mert abban sokkal jobban sikerült a lakodalmas rész, meg amikor ott buli van, akkor tényleg buli van a javából, nem csak úgy csinálunk, mintha buliznánk. Összességében ez fáj a legjobban, hogy a Brazilok nem annyira őszinte, mint amennyire lehetett volna, mert innen már tényleg csak egy lépés lett volna, helyette viszont a zicceré a reflektorfény. Úgy ültem be erre a filmre, hogy szeretném szeretni, és jó hangulatban végignézni, de a helyenkénti ellaposodásának köszönhetően jó indulattal is csak 6/10-ben tudok vele kiegyezni.