Drivert, a hivatásos bűnözőt lekapcsolja a mexikói rendőrség, amikor a kocsijában egy rakás lopott pénzzel kétségbeesetten próbál átjutni a határon. A zsaruk a pénzt elveszik, őt pedig bedugják a hírhedt El Pueblito börtönbe, ahol mindent a börtönbandák irányítanak. Drivernek sem igazolványa, sem ujjlenyomata, mégis felkeresi az amerikai követség egy korrupt munkatársa, aki hallott a pénzről. Ha Driver nem fizet neki, elárulja a hatóságoknak, hol van, onnan pedig már csak idő kérdése, mikor találják meg azok is, akiktől a pénzt lopta. Driver tudja, hogy az élete a tét. Szerencséjére megismerkedik egy fiatal fiúval, aki megtanítja, hogyan élheti túl a börtönt, ám a srácnak van egy rettenetes titka: ugyanolyan ritka vércsoportja van, mint a bűnöző Javinak, aki élet és halál ura a börtönben. A fiú Javi életbiztosítása, és orvosok állnak állandó készenlétben, hogy átültessék Javiba a srác máját, ha eljött az ideje. Csakhogy ehhez Drivernek is van egy-két szava: vakmerő tervet eszel ki, hogy megszökjön a fiúval, annak anyjával és a pénzzel.

Adrian Grunberg első önálló rendezéséről van szó, aki az eddigiek során több nagyobb filmnél asszisztált, és azt kell mondanom, hogy kitanulta a szakma fortélyait. Szinte majdnem végig meglehetősen fura, dokumentalista jellegű tálalásban kapjuk az eseményeket, ám ehhez hozzá lehet szokni, és feljegyezhető a film egyedi motívumai közé is. Hirtelen nem is jut eszembe másik olyan mozgókép, amelyre egy az egyben rá tudnám húzni ezt az 'izzadt-zűrös' köntöst, merthogy ez teljes egészében végigkíséri a filmet, mellyel kiváló egyensúlyban van a színvilága is, és ezek szintén az egyediségei közé sorolhatók - nem beszélve arról, hogy az odakint dúló rohadt nagy hőség eleve adott egy kis plusz hangulatot.

Néha viszont unatkoztam, és nem picit olyan érzés fogott el, mintha egy 'nyaralós filmet' néznék, ami ugye nem is áll távol a korábbi eredeti címétől, melyet odafent olvashattok. Lényegében az adja a fő dinamikáját, hogy úgymond elültettek néhány apróbb fordulatot/csavart, melyek azért úgy szó-szó mindig felkeltik a néző érdeklődését. A forgatókönyv Mel Gibson, Adrian Grunberg és Stacy Perskie közös szüleménye, melynek fő témája kissé sablonos összességében, de az előbb említett apró fordulatokkal és egy-egy egyedi megmozdulással azért némi új is került bele. Ez utóbbinál példának a gránát különféle használatait, és a vége felé az épületben való rendrakást tudnám felhozni. Végig dúl a mocsok úgymond, amit az egyébként is zűrös közeg tesz hitelessé, és a tiszta hollywoodi alkotásokkal szemben ide aztán elkelne egy profi takarítóbrigád.

Mel Gibson remek színész, és olyannyira tökéletesen adta vissza Driver karakterét, hogy egyszer meg nem fordult a fejemben, hogy ő most itt igazából színészkedik - nyilván ez átvitt értelemben értendő. Mellette még a kissrác okozott hatalmas meglepetést, kinek becsületes neve Kevin Hernandez, és annyira otthonosan mozgott ebben a gettó-közegben, ráadásul a spanyol hatást is nagyszerűen fokozta. A többiek szintén kielégítően szerepeltek, de különösebben egyikük jelenléte sem maradt meg így egy nappal a film megtekintése után.

Az a helyzet, hogy komálom a spanyolnyelvű filmeket, és a zenéi is nagyon dukáltak ehhez a vénához, melyek pluszban fokozták a hangulatot. Szóval már csak emiatt is érdemes esélyt adni neki, mert ha mást nem, a néző hangulatáról is gondoskodik - már akinek ínyére vannak az efféle muzsikák. Hat-hét között ingáztam, vártam vele egy napot, és megérett azért valamennyire, számokban mondjuk ezt egy nem túl erős 7/10-zel tudnám kifejezni.